Szép, napos szeptemberi délután volt, amikor 2016-ban unitárius teológiai hallgatóként részt vettem életem első önképzőkörén. Meglepően konstatáltam azt, hogy milyen érdekes az, amikor különböző érdeklődésű emberek ugyanazt a témát vizsgálják meg, ugyanazt az előadót hallgatják meg, aztán a véleményezés rendjén mindenki kifejti a maga álláspontját. Aztán egyik tanárom a teológiai intézetben a folyamatos önképzés fontosságát hangsúlyozta. Akkor még nem is gondoltam, hogy ezt lehet olyan módon művelni, hogy közösségépítő jellege legyen. Ahogy teltek-múltak az évek, és a teológia padjait magam mögött hagyva különböző egyházközségek gyakornokaként tevékenykedtem, felfedeztem, hogy a mindennapi tevékenységeinken túl milyen széles érdeklődési körrel rendelkezik egy közösség. Éppen ebből a meggondolásból és ettől az ötlettől vezérelve, miután gyakorló segédlelkészi évem magam mögött tudtam, fontosnak tartottam kicsit csokorba szedni mindazokat a témákat, amelyek érdekesek lehetnek, a témák mellé pedig előadókat keresni.
Így született meg 2024 novemberében a Marosvásárhelyi Bolyai Téri Unitárius Egyházközség tanácstermében a Balázs Ferenc önképzőkör.
Jelen írás köszönet a résztvevőknek, hogy alkalomról alkalomra jelen vannak, és köszönet az előadóknak, akik vállalják a „kihívást”. Úgy érzem és úgy gondolom, hogy egy intellektuális teret teremtettünk azáltal, hogy eddig tizenkét előadáson beszéltünk különböző témákról. Volt szó a gyülekezeti szórványlétről, az unitárius nemesi családokról, vetítettünk filmet Balázs Ferenc életéről. Önképzőköri alkalmaink kitekintést engedtek más kultúrák szokásaiba is, hiszen vetített képes előadást hallhattunk az isztambuli örmény templomokról, és az örmény kultúra gyökereihez kalauzoltak el az örmény kincskereső során. A gyász, az elengedés, a vigasztalás hangján is hallhattunk előadást a Vigasztaló című kötet bemutatóján, amelyet egy adománygyűjtő alkalom követett. Egy verses előadás során összegyűjtött adományunkat a Kovásznai Unitárius Leányegyházközségnek ajánlottuk fel. Az önképzőköri alkalmak nem csupán külső előadók bevonását jelentik, hanem bibliaórán való részvételt vagy visszatekintést 40 év lelkészi szolgálatra.
Szeptember 26-án, Bartók Béla halálának 80. évfordulóján, a híres unitárius zeneszerző munkássága előtt egy előadással és zenei emlékesttel tisztelegtünk. Aktuális témákkal is foglalkoztuk, hiszen az erdélyi sóbányászatról is hallhattunk előadást és könyvbemutatót. Legutolsó találkozásunk alkalmával egy meglehetősen aktuális témáról, az 1956-os forradalomról hallhattunk előadást, és hogy ez még hitelesebb legyen, Kelemen Kálmán András ’56-os elítélt mesélt a tapasztalatairól.
Pár sorban összefoglalni mindazt, amit ezek a késő délutáni, sokszor estébe nyúló együttlétek jelentenek, talán lehetetlen. Tanulás, véleménynyilvánítás, közösségi együttlét.
Jelen felsorolás nem számadás, hanem köszönet azoknak, akik részt vettek az eddigi alkalmainkon, és biztatás azoknak, akik még nem jöttek el, hogy vegyenek részt az előadásainkon. Balázs Ferenc eszmeisége, a folyamatos megismerni és tanulni akarás egyik legfőbb ismérve és célja az önképzőkörnek. Jóllehet, hála Istennek, Marosvásárhelyen számtalan előadás és könyvbemutató közül válogathat az érdeklődő, mégis úgy gondolom, a Balázs Ferenc önképzőkör egy érdekes színfoltja ennek a kulturális kavalkádnak.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
