Csendes marasztaló

• 2026-05-15 15:00:00

• -

Herceg János

Csak vágtasson a megvadult idő, ügyet se vetve

a jegenyék közé bújt méla falvakra, a szelíd

dombokat dajkáló tájra és a lányra, aki tyúkjait

már megetette, a tehenét legelni engedte, s piros

muskátlit tett az ablakába, csak hadd loholjon

önnön körébe zárva az éneklő farkas eszét vesztve,

s ha hívna téged is, te ne felelj neki, vagy mondd azt,

csak akkor mégy, ha a kertekben már érni kezd a nyár,

s mézet pergetnek szagos vasárnap reggelek, míg a

haragoszöld rétek és a sárga repcetáblák kitakarózva

fekszenek, csak akkor mégy, de addig itt kell lenni még,

vigyázni a kertre és a házra, fülelni minden kutyaugatásra,

s kitenni este a bögrét a reggeli tejnek, hiszen a

messzeséghez rég nincsen közöd, hát csak rohanjon magában

tajtékos szügyével csatakosan, kísérjék akár a csillagok az útján

fényévnyi távolságon át, te húzódj félre, hallgass és várj,

s csak akkor menj talán, ha majd a hegytetőn a kürtök

megszólalnak, akkor menj, ha majd a kék lombú szilvafák között

részeg álmából riadva ébred fel korod.

117 éve, 1909. május 11-én született a vajdasági Zomboron a Déry Tibor-díjas író, költő, szerkesztő, műfordító. Elhunyt 1995. január 29-én, ugyancsak Zomboron.