Így kezdi A kertbe ment című versét Áprily Lajos, majd folytatja e június végi emlékezést:
Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve
júniusi vasárnap hajnalán,
beteg lábával és beteg szívével
bánatosan kertedbe ment anyám.
Uram, tele volt immár félelemmel,
sokszor riasztó árnyék lepte meg,
de szigony-eres, érdes két kezével
még gyomlálgatta volna kertemet.
A kicsi teste csupa nyugtalanság,
s most elgondolni nem tudom, hogy ül.
Virágosodban könyörülj meg rajta,
hogy szegény ne szenvedjen tétlenül.
Mezőiden ne csak virágmagot vess,
virágaid közé vegyíts gyomot,
hogy anyám keze gyomlálhassa kerted:
asphodelosod és liliomod.
A liliomnyílás június végi csodáját látogatom az aratás kezdetén. Ha kedved tartja, kedves olvasóm, tarts velem!
Június 26. János és Pál napja. A testvérpár a római császár, Julianus apostata idejében együtt szenvedett vértanúságot, Kr. u. 362-ben. Közbenjárásukat egyes vidékeinken a nép égiháború idején tartja foganatosnak. E nap az aratás s a nagy zivatarok idejére esik. Erre az Érdy-kódexben is olvasható legendájuk még nem tartalmaz semmiféle utalást. Tiszteletük a barokk időkben bontakozik ki: többek között a Károlyi-birtok Krasznabéltelek és Kálmánd katolikus templomait is nekik szentelték, sok helyütt (Piliscsaba, Hangony) a templomharang felirata árulkodik tiszteletükről, amint a privigyei is 1891-ből: Sanctis contra tempestates tutelaribus: Joanni Paulo donato (Szentek, akik óvatkoznak a viharok ellen: Jánosnak és Pálnak szentelve).
Június 26-án, 1835-ben született Herman Ottó. Igazi tudományos életműve akkor kezdődött, amikor 1863-ban megpályázta a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egylet preparátori állását. Erdély utolsó polihisztora, Brassai Sámuel saját fizetésének harmadáról mondott le, hogy a tanítvány jövedelmét biztosíthassák. A kolozsvári Tudományegyetem Állattani Múzeuma mindmáig őrzi első nagy szenvedélyének bizonyítékát: az általam is megcsodált pókgyűjteményét. Mentora halálakor a Házsongárdi temetőbe az akkor már Budapesten élő, s onnan nehezen kimozduló tanítvány a legmagasztosabb magashegyi virágcsodából – havasi gyopár – koszorút küldött.
Június 26-át 1987-ben nyilvánította az ENSZ Közgyűlése a kábítószerrel való visszaélés és az illegális kereskedelem elleni harc napjává. Célja, hogy erősítse a közgondolkodást a drogmentes társadalom szükségességéről. Az Európai Bizottság kezdeményezést indított 2009. június 26-án. A fórum elsődleges célja volt növelni a kábítószerekkel kapcsolatos tudatosságot. Mára mintha megfeledkeztek volna erről. 2009-ben az Európai Unióban körülbelül 12 millióan fogyasztottak drogot, átlagosan óránként egy európai polgár halt meg túladagolásban, egy év alatt 7–8 ezren haltak meg kábítószer-fogyasztás következtében. Vajon ma mi a helyzet?…
A havasi gyopár mellett most nyitja kelyhét a havasok megannyi virágcsodája, köztük a Szent László-tárnics is.
A keresztes tárnics (Gentiana crucita) latin nevében is mutatja a faj legfontosabb bélyegét: az egymásra keresztben álló kettős szárlevelek sorát. Ez az Európa nagy részén és Nyugat-Ázsiában őshonos, nálunk védett faj a száraz, meszes talajt kedveli. Erdőszélen, bokros lejtőn, legelőn, száraz réteken, 200–1600 méteres tengerszint feletti magasságban júniusban kezdi augusztus végéig tartó virágbontását. Gyökere gyomorerősítő, étvágygerjesztő, lázcsillapító hatású. Régen pestis kezelésére használták. Számos magyar népi elnevezése – keresztfű, keserűgyökér, kígyónyelvű fű, ördögméze, epefű – mellett ez magyarázza magyar tudományos nevét.
Császárliliomok
Amikor Szent László király táborában a katonák között pestis tört ki, a király Istenhez könyörgött. A népmonda úgy tartja: éjjel megjelent egy angyal a király álmában, aki arra ösztökélte, hogy menjen ki a sátor elé, és célzás nélkül lője ki nyílvesszőjét.
Innen átadom a szót Arany Jánosnak. Az 1847-ben írt Szent László füve poémája III. énekéből idézem:
(…) bíbor köntöst vett fel.
Szög haját megkente illatos kenettel,
Arany koronáját a fejére tette,
Aranyos kézíját balkezébe vette.
És kiment a néphez, és hirdette annak:
„Örvendj, népem, örvendj! adj hálát Uradnak!
Adj hálát az élő, egy, igaz Istennek;
Mert megadta végét a veszedelemnek.
Gyönge szolgájának mert látást mutatott,
Népem orvosává engem felavatott:
Jertek el! lássátok s higyetek nevében:
A keresztyén népek igaz Istenében.”
(…) Akkor a fejdelem
Ment tovább s megálla egy dombosabb helyen,
Kézívét koronás feje fölé tartá, –
Pendűlt a feszes húr, mikor elpattantá.
A nyíl meg süvöltött a levegő égben,
Mint egy futó csillag tündökölt reptében,
Majd leszállt a földre szárnyasuhogtatva,
Szigonyáig fúrta fényes hegyét abba.
A király pedig ment fölvenni a nyilat,
S ím egy fűlevél van kopótyuja alatt:
Ismeretes fűnek volt az a levele,
Melynek a nép száján keresztfű a neve.
S monda László: „Íme gazdag kegyelmében
Füvet adott Isten csodálatosképpen,
Melytől enyhülést vesz a dühös nyavalya
S megszűn öldökölni a halál angyala.”
(…) Megszállt a halálnak vészes áradása,
Régi medre közzé visszatért folyása,
Házakban az élők folyvást szaporodtak,
Megsiratva mentek földbe a halottak.
A nép is e dolgot megtartá eszében,
Hite megerősült igaz istenében,
Nem sovárga többé pogány áldozatra,
Lelketlen kövekre, vagy forrás-patakra.
A fűnek pedig, hogy lenne emlékezet,
A „keresztfű” helyett ada másik nevet:
Felragadt az új név s a füvet ma is még
Szent László füvének híja a magyar nép.
Június 27. Árpád-házi Szent László király napja.
Június 27-én emlékezzünk meg Louis
Guillaume Le Monnier-re is. 1717-ben e napon született a francia természettudós. Jellegzetes XVIII. századi polihisztor. 1739-ben még részt vett földmérőként César-François Cassini és Lacaille expedíciójában, melynek feladata a francia fokmérés kiterjesztésével az ország pontos topográfiai térképének elkészítése volt. Ettől az évtől orvosként dolgozott, valamint kísérleteket végzett a leydeni palack elektromosságával. Egyike volt XV. Lajos kis-trianoni botanikai gyűjteménye kezdeményezőinek, majd a Füvészkert botanikaprofesszorává nevezték ki. Később a király orvosaként tevékenykedett. A Diderot-féle Francia Enciklopédiában számos cikket írt az elektromosságról és a mágnesességről. A francia és a porosz akadémia, valamint az angol Royal Society is tagjai közé választotta.
Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyű nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen (…)
Lám, megint Aranyt idézem, A fülemilét.
Június utolsó előtti napja Péter-Pál. Méltó és igazságos, hogy Péter, az apostolfejedelem és Pál, a népek térítő apostola egyaránt olyan kiemelt helyen szerepeljenek a naptárban, amilyen a nyári napfordulóval kezdődő csillagászati hónap első dekádja. Június 29-e kettejük igazi névünnepe. Már csak azért is, mert a legenda szerint mindkettőjüket ezen a napon végezték ki Kr. u. 67-ben Rómában. Pétert keresztre feszítették – saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta illendőnek, hogy úgy haljon meg, mint mestere –, Pált lefejezték; mint római polgárt e tisztes halálmód megillette.
Péter-Pál napját még a nagyvárosi köztudat is az aratás kezdőnapjaként tartja számon. A Szent Péter pálcája (finn Väinämöinen kaszája), Kaszáscsillag, Szalmásút nevek Péter-Pál napja és az aratás kezdete közti nyilvánvaló kapcsolat azt jelzi, hogy azok, akik az Orion övének e neveket adományozták, tudtak arról, hogy ekkortájt a Nap e csillagkép felett jár (látni a Nap vakító fénye miatt nem láthatták), és ezt számon is tartották. A régi magyar Orion öve név változatának egy egész csoportja az aratásra utal: Kaszáscsillag, Kaszahúgy, Egészkenyér, Félkenyér, Gyűjtők, Marokverők, Rendcsillag, Rónaőrző. E körbe illik a Sirius Ebédhordó, Szilkehordó neve – azokat a leányokat, asszonyokat illették e névvel, akik az aratóknak vitték az ebédet; valamint a Tejút török eredetű, mesékből is ismert Szomásút (Szalmás-út) elnevezése. A név a cséplés egyik ősi formájára utal, amikor a szétteregetett gabonát állatokkal „nyomtatták”. Régente e napon az úton szalmát gyújtottak. Ez a Péter-Pál tüze. Az égő szalma a Napnak – amely gabonaisten is volt eleink szemében – az arany sugarait szimbolizálja, s azért az úton gyújtják meg, mert aratás kezdetén a Nap az égi Szalmásúton járt. Hiába, ha az ember ismeri az eget, nem szorul sem órára, sem naptárra, sem iránytűre.
Mint ahogy nem szorul semmi mesterséges iránymutatóra az istenadta természetben élete értelmét meglelő Lőrinc József barátom. Biztatójával – az Ifjúmunkás egyik 1978-as májusi számában jelent meg a Szülőföld, munka, testvériség pályázat ürügyén – üzen majd fél évszázad távolából:
Ismerd meg hazádat
a tenyér térképén,
világítsd meg a homlokod
nyárral,
pipacsvörös hajnali madárdal
legyen a kedved.
Minden dolgod úgy
tedd,
mintha csak így lenne jó:
légy eső-húr, mely aranyat ér,
légy kölcsön parázs,
légy kölcsön szó
két kaszavágás közt.
E földet mindig úgy öntözd
verítékkel,
gondolattal, vággyal, tettel,
hogy nőjön
e térképnyi tenyéren,
a szívedig felérjen.
E gondolattal indulok június utolsó hetéből átlépni a júliusi hónapba.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2026-ban, Hermann Ottó születése után 191 évvel
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
