A tánc világnapja

1982-ben az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézetének

egyik részlege, a Nemzetközi Táncbizottság javaslatára április 29-e nemzetközi táncnap vagy a tánc világnapja lett. Időpontja a klasszikus balett egyik óriása, a francia tánc- és balettművész Jean-Georges Noverre (1727–1810) születésnapja. 1983 óta a Nemzetközi Táncbizottság égisze alatt minden évben megünneplik az egész világon. 

A nemzetközi táncnap nem titkolt céljai közé tartozik a tánc népszerűsítése, hogy mind a magánéletben, mind a társadalomban egyre nagyobb hangsúlyt kapjon. 

Kétségtelen: a tánc az egyik legősibb kifejezési forma. Talán az ősember idejében az első barlangrajzok megjelenésekor vagy még azelőtt (hiszen a mozgás számos formáját vélték kiolvasni ezekből a több tízezer éves üzenetekből) létezett. A test nyelvén kifejezett üzenet, az érzelmi töltet már a kezdetekkor közösségformáló, alakító erővel bírt. Elég, ha a ma is fennmaradt törzsi táncokra, rituálékra vagy akár a természeti népek sámántáncaira gondolunk. Egy-egy közösség önazonosságát is jelöli, mély szimbolikus értékkel bír, hiszen a világszerte kialakult mozgásformák (táncelemek, figurák) sajátos üzenetet hordoznak egy adott közösségben. A táncnak kétségkívül kapcsolatteremtő, -fenntartó, -megőrző szerepe van, a balettől a nép-, illetve társasági táncokon át a rockig. S ne feledjük egészségmegőrző, terapeutikus hatását. 

Egyik legkeményebb válfaja a sporttánc, de ismertek azok a módszerek is, amelyekkel mozgássérülteket vagy testi fogyatékkal élőket gyógyítanak. A tánc, még ha nem is gyakoroljuk rendszeresen, jelen van mindennapi életünkben, mozgásunkban, a párkereső rituálékban (bulikon), önkifejező formáinkban, vagy úgy, hogy egyszerű nézőként, hallgatóként, fogyasztóként részt veszünk egy-egy táncművészeti előadáson. 

Annak ellenére, hogy a tánc és a zene a legősibb emberi kultúra része, kevés azon országok száma, ahol a tánc, illetve a táncművészet részét képezi a hivatalos oktatási rendszernek. Ilyen szempontból mi szerencsés kivétel vagyunk, hiszen ha például a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemre gondolunk, van magas szintű táncművészeti képzés, és lépések történtek azért, hogy a néptáncot is hasonló módon oktassák. Hogy van igényünk a táncra – és igazoljuk hasznát, fontosságát társadalmunkban –, mi sem bizonyítja jobban, hogy egyre többen íratják be gyerekeiket néptánccsoportba, de sokan járnak társaságitánc-oktatásra is, és igen népszerű (Maros megyében különösen) a sporttánc, hiszen Szászrégenben külön szakiskola létesült. Van tehát lehetőség és intézményes keret arra, hogy tájainkon a tánc bármely műfaját a magunk és mások örömére gyakoroljuk, tanuljuk, tanítsuk, átadjuk a következő nemzedéknek. 

A Maros Művészegyüttes nyolc éve ünnepli a tánc világnapját, öt éve villámcsődületet szervez, az idén is Marosvásárhelyen több helyszínre kivonultak táncosaik.