„Nem hagyom cserben az országot” – nyilatkozta a minap Ilie Bolojan, hetekkel korábban menesztett miniszterelnök, hozzátéve, hogy a napi nehézségektől függetlenül teljesíti vállalt kötelezettségeit, amíg át nem adhatja mandátumát utódjának. Azzal érvelt, hogy Románia nem engedheti meg magának a politikai bizonytalanság elhúzódását, és hogy a kormányzati feladatokat mindaddig gyakorolni kell, amíg az új végrehajtó hatalom kinevezésre nem kerül.
Az emberek elégedetlenek, félnek a holnap bizonytalanságától, a munkahelyek elvesztésétől, a csillagos ég felé galoppoló élelmiszer- és üzemanyagáraktól. Szakértők szerint a szorongás a lakosság gondolkodási rugalmasságának korlátozásához vezet. Emiatt aztán olyan politikusokat tolerálnak és szavaznak meg, akiket korábban azonnal eltávolítottak volna a közéletből.
Tapasztalat, hogy az elmúlt években felhalmozódott feszültségeket felerősítették a globális események. A Covid-járvány, a határok közelében zajló katonai konfliktusok és az éghajlatváltozás mind valós fenyegetéseket jelentettek. Azonban ezeknek a témáknak a kommunikációs módja gyökeresen megváltoztatta a közvélemény felfogását.
A kommunista időszak öröksége rendkívül kedvező talajt jelent a félelemre épülő kormányzási modell fennmaradásához. A szocialista rezsim félelmet táplált, ez volt az egyik módja a túlélésének. Mindig félelmet keltett bennünk, hogy a kapitalizmus katasztrófa lesz-e. Elveszítjük a munkánkat, a jólétünket, a hazánkat stb.
Azok, akik félelmet keltenek az emberekben, egy autoriter rezsimet támogatnak, ezért nő az AUR-szimpatizánsok száma is.
A politikusok a közvetlen veszélyre való tekintettel egyszerű és hatékony módszert alkalmaznak a szavazatok vonzására. A konkrét programok javaslata helyett sok vezető inkább reményt kelt, és magát pozicionálja az egyetlen megmentőként.
És most pár szót a helyreállítási tervről (PNRR), amellyel szintén riogatnak. A mechanizmus elve egyszerű volt: az EU kölcsönt vett fel, a tagállamok támogatásokat és kölcsönöket kaptak, a kifizetések pedig a megállapodás szerinti beruházások és reformok végrehajtásától függtek.
A jelenlegi helyzetben nagy azoknak a politikai felelőssége, akik megtárgyalták, jóváhagyták és elfogadták ezt a dokumentumot. Ugyanis a határidő lejárt anélkül, hogy a reformot elfogadták volna. Minden mérföldkövet és beruházást 2026. augusztus 31-ig kellett volna befejezni, az utolsó kifizetési kérelmet szeptember 30-ig kell benyújtani, az európai kifizetéseket pedig 2026. december 31-ig kell teljesíteni. Ebben a szakaszban nincs tere kísérletezésnek, jogalkotási késedelmeknek vagy elhúzódó társadalmi tárgyalásoknak.
Az Európai Unió nem erőltetett Romániára külön bértörvényt. Egy elvet határozott meg: a finanszírozásért cserébe ellenőrizhető eredményekkel járó reformokat kell végrehajtani. A döntés, hogy ezt a reformot merev mérföldkővé alakítsák, amely közvetlen hatással van az egész közszférára, a román államé volt. A valódi probléma nem az európai nyomás, hanem az, ahogyan az állam ezt a nyomást vállalta: megfelelő előkészítés, teljes körű hatásvizsgálat és hiteles végrehajtási stratégia nélkül.
Mert végső soron a szabály egyszerű és megkerülhetetlen: az EU feltételekhez köti a finanszírozást, de nem írja meg Románia közpolitikáját. És amikor az állam rosszul tárgyal saját kötelezettségeiről, és a végsőkig elhalasztja azokat, a felelősség többé nem hárítható át.
A projekt körüli politikai konszenzus máig sem alakult ki, nem volt senki, aki ezt megtette volna. Bonyolult lenne valódi politikai párbeszédet kezdeményezni olyan körülmények között, amikor a kormányzat ideiglenes jelleggel működik, és az új végrehajtó hatalom beiktatásáról szóló tárgyalások még folyamatban vannak. Ebben az összefüggésben a PNRR mérföldköve politikai konfrontáció témájává vált, és a pártok nem vállalták a törvényről való szavazás felelősségét. Nem alakult ki társadalmi konszenzus. Épp ellenkezőleg, különböző szakmai csoportok tiltakozásokat indítottak, sztrájkokkal és nagyszabású társadalmi mozgalmakkal fenyegetőztek, képviselőik pedig azt állítják, hogy még nem látták az egységes bértörvény végleges formáját.
A 770 millió euró jelentős veszteséget jelent, de önmagában nem destabilizálná Románia pénzügyeit – állítják pénzügyi szakértők. A pénz nem konkrét beruházásra szolgál, hanem a PNRR mérföldköveinek eléréséért nyújtott általános kifizetés része. Elvesztésük csökkenti az állam számára rendelkezésre álló európai forrásokat, és arra kényszeríti a kormányt, hogy vagy lemondjon bizonyos kiadásokról, vagy azokat a költségvetésből fedezze.
Egy gazdasági elemző kijelentette: a bértörvény a politikai ostobaság ára. Majd felteszi a kérdést: miért kötöttük meg a saját kezünket, hogy csak az utolsó pillanatig várjunk? Azzal folytatja, hogy a PNRR-t a világjárvány utáni gazdasági fellendülés finanszírozására szolgáló kivételes mechanizmusként hozták létre. Nem az Európai Unió új gazdasági alkotmányaként, és nem is az elmúlt évtizedekben a tagállamok által elmulasztott összes reform kötelező leltárjaként. A politikai stílusnak ára van. A lustaságért, a figyelmetlenségért, a professzionalizmus hiányáért, a trükközésért és a halogatásért előbb-utóbb fizetni kell.
A teljes jogkörű kormány még ma sem körvonalazódik. A pártok nem tudnak közös nevezőre jutni, a válság pedig mélyül.
