Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szomorú herceg. Senkinek sem sikerült felvidítania, pedig egymásnak adták a kilincset orvosok, varázslók, bűvészek, sőt még a kis kondás is, de a herceg arcára senkinek sem sikerült mosolyt fakasztania. Papot csak azért nem hívtak, mert az rossz ómen lett volna. Kihirdették tehát hetedhét országban, hogy akinek sikerül felvidítania a herceg ábrázatát, az bizony jutalmat kap. Aztán meg is érkezett egy híres tudós. Jó nagy ládát cipeltek utána a hordárok. A cselédek összesúgtak, hogy mi a csuda lehet abban a nagy dobozban, amivel felvidul a herceg. Hamarosan meg is látták: egy olyan hangszer volt az, amit még soha senki nem látott. Volt rajta pár billentyű, mint egy kis orgonán, a másik felén viszont kis rekeszekben macskák lapultak. Volt közöttük kisebb, nagyobb, harcedzett kandúr meg kényes macskakisasszony. A cselédek váltig azt gyanították, hogy a muzsika felzendülésére táncra perdülnek a cirmosok, de amikor a tudós leütötte az első billentyűt, dühösen felmordult egy marcona kandúr. A titokzatos ember meg elkezdett muzsikálni a hangszeren, a macskák erre felváltva nyávogni, morogni kezdtek. Lett is olyan tavaszi macskakórus, hogy a cselédek a hasukat fogták, és hát csodák csodájára a herceg is felkacagott. Ezzel össze is csomagolta különleges zenekarát az idegen, és távozott. Azt suttogták a madarak, hogy Gaspar Schott járt a herceg palotájában.
A hiábavaló munka: zenetanítás szamaraknak (rézmetszet Gaspar Schott Magiae universalis naturae et artis című művéből)
Ki is volt ez a bizonyos Gaspar Schott? Járjunk utána!
Gaspar (Caspar vagy Kaspar) Schott 1608. február 5-én született Königshofenben. Gyerekkoráról mindössze egyetlen feljegyzés létezik, mely szerint 1620-ban szemtanúja volt egy szivattyúrobbanásnak, ami egyből felkeltette az érdeklődését a tudományok iránt.
1627-ben, 19 évesen Würzburgban belépett a jezsuita rendbe. Talán ez volt az egyetlen útja tudományos érdeklődésének. Papi pályára készült, de előbb filozófiát kellett tanulnia. Az egyetemen ismerkedett meg a szintén jezsuita pap professzorral, Athanasius Kircherrel. Kircher rendkívüli hatással volt a fiatalemberre.
Kár, hogy Schottnak nem sikerült befejeznie a tanulmányait, ugyanis 1631-ben Würzburgban is lángra lobban a harmincéves háború szikrája. Ez a vallási háború köntösébe bújtatott marakodás azonban birodalmi hatalmi pozíciókról szólt a Habsburg- és a Bourbon-ház között. Mint tudjuk, már a mohácsi csata is tartogatott némi francia érdeket, ugyanis a franciák azért üdvözölték a török hódítást, mert az részben lekötötte és gyengítette a Habsburg-uralkodóház pozícióit. Kapóra jött tehát az egymással rivalizáló hatalmaknak, hogy vallási alapú zavaros vizekben értelmezzék újra hatalmi helyzetüket. A Würzburgra támadó svéd protestáns csapatok elől a jezsuita rendnek menekülnie kellett.
Athanasius Kircher regénybe illő, kalandos úton jutott el Rómába, míg a tanítvány, Gaspar Schott Belgiumban kötött ki, és ott folytatta tanulmányait. Belgiumban mindössze egy tanévet tölthetett, mert a háború miatt túlzsúfolt rendházak nem tudtak helyet biztosítani számára. Felettesei a szicíliai Caltigironéba irányították, hogy befejezze teológiai tanulmányait.
Schott 1637-ben vált felszentelt pappá, majd 1641-ben négy fogadalomtétellel lett teljes jogú jezsuita pap. 1648–1652 között Palermóban végezte papi szolgálatát, közben filozófiát, erkölcsteológiát és matematikát tanított.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
