A marosludasi hozzátelepítés befejezésének 120. esztendejében járunk. 1903 és 1905 között 141 család érkezett a Marosludas község közelségében kialakított teleprészekre. A négy teleprész, Belsőtelep, Andrássytelep, Mezőalbistelep és Eczkentelep telepes családjai a Kárpát-medence 47 településéről érkeztek Marosludasra. Sokan vonattal, sokan szekéren. A legtávolabbi pont, ahonnan telepes családok jelentkeztek a marosludasi telephely elfoglalására, a mai szlovákiai Negyed volt. De sokan kérvényeztek Szolnok környékéről, a Bánságból, a Maros menti településekről, sőt marosludasi lakosok is, hiszen nagyon kedvező feltételek mellett lehetett földhöz, gazdasághoz jutni.
1903-ban 90, 1904-ben pedig 199 kérvény érkezett, melyben marosludasi telephelyet kértek az igénylők. A települni vágyók földműves gazdáknak, akik kisebb vagy nagyobb vagyonnal rendelkeztek, de mind fel tudták mutatni a kért összeget, feddhetetlen előéletük volt; ezek a feltételek döntő fontosságúak a sorshúzáson való részvételhez. A beérkező kérvények között volt az a 141 család, amely megkapta a letelepedés jogát.
A négy teleprészt ifjú gróf Andrássy Gyula és Albisi Eczken Sándor marosludasi és marosbogáti földbirtokain alakították ki, melyeket már 1901-ben megvásárolt a magyar állami kincstár a birtokosoktól. A felvásárlás után a telepítésekkel foglalkozó ügyosztály elindította a telephelyek kialakításához szükséges beruházásokat, kiépítette az infrastruktúrát, meghirdette a telepes házak felépítéséhez szükséges építőanyag beszerzésére vonatkozó licitálásokat, továbbá a tanyai iskolák felépítését vállaló cégek kiválasztását. A családok betelepítése 1903 őszén kezdődött. Az év végéig 67 család talált otthonra. 1904-ben már 133 telepes család élt a sorshúzáson elnyert telephelyen, a fennmaradó 8 helyet 1905-ben foglalták el a gazdák. 1904-ben Makfalvay Géza földművelésügyi államtitkár, dr. Bartóky József miniszteri tanácsos és Lovas Sándor osztálytanácsos Marosludasra érkeztek. A küldöttséggel felmérték a betöltött telephelyek aktuális helyzetét, ellátogattak a távolabb eső telepekre, ahol szóba elegyedtek a telepes gazdákkal. Ekkor történt például, hogy a gernyeszegi származású Vajda Péter eczkentelepi gazda, aki eredetileg két telepet kért, de csak egyet kapott, megkaphatta a másodikat is, hiszen az államtitkár, látva a meglévő telephely rendezettségét, a gazda szakértelmét, engedélyezte a második birtoklását is.
Az 1905-ös esztendő nemcsak azért mérföldkő, mert ekkor zárul le a telepítés, hanem mert ekkor már vannak nagyon jól működő gazdaságok, a rendelkezésre álló idő rövidsége ellenére is, így az Andrássytelep 27-es számú, Bódi Antal-féle telephelyen mintagazdaságot alakítanak ki. Az év májusában Lobenschulz József marosvásárhelyi mérnök 37.500 koronáért elvállalta a római katolikus templom építését, hiszen a marosludasi római katolikusok a 12 kilométerre lévő mezőszengyeli plébániához tartoztak. Szeptemberben gr. Majláth Gusztáv Károly római katolikus püspök kiosztotta a bérmálás szentségét. A 183 bérmálandóból 48 telepes.
Lovas Sándor, a Földművelésügyi Minisztérium osztálytanácsosa az 1908-ban megjelent könyvében azt állítja, hogy a 16 erdélyrészi állami telepítés közül a marosludasi nevezhető a legsikeresebbnek. Az osztálytanácsos állítását ma még inkább megerősíthetjük, hiszen az elmúlt 120 esztendő alatt, az elköltözések ellenére is, a marosludasi teleprészeken, a mezőalbistelepit leszámítva, ma is ott élnek az egykori telepes gazdák leszármazottai.
Lásd bővebben: Tóth Mária Orsolya: A marosludasi hozzátelepítés története és emlékezete (1903–1989). Erdélyi-Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 2025.
Tóth Mária Orsolya néprajzkutató
A Telepesek Fogyasztási Szövetkezete – jubileumi ünnepség 1935-ben (a fotó a szerző tulajdona)
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
