Weber, Elgar és Csajkovszkij
2026-03-23 15:00:00
- Csíky Csaba
Zenekritika
Az Oberon-nyitány, e-moll gordonkaverseny, az 5. szimfónia volt a Marosvásárhelyi Filharmónia március 19-i előadásának műsorán. A cselló szólista Benjamin Kruithof, a karmester Theo Wolters volt. Végkövetkeztetés: remek műsort, szólistát és karmestert láthattunk a színpadon. Az Oberon-nyitányról és a Shakespeare-szövegek zenei megjelenítéséről majd egy éve írtam. Mi lenne hát a feladat? A művek kapcsolása a közönséghez. A mai hangverseny a közönség ítélőszéke előtt volt. Óriási sikerrel. A fiatal szólista előtt már kikövezett az út a sikerhez. Különleges művészi mozgáskultúrát mutatott be, azon igyekezett, hogy lássák, milyen lazán bánik a hangszerével, vonójával, mintha önkívületben szólaltak volna meg a hangok. Játéka közben szembenézett a körülötte ülőkkel, közben lopva a kottába tekintett, mintha előadásmódjának helyeslésére várt volna. A karmester fantasztikus érzékkel kézben tartotta a produkciót. Minden a helyén volt.
Elgar csellóversenye csodálatosan hangzott. A ráadás, Bach első G-dúr szvitje ismerős parafrázisként hangzott el. Szünetben csellista barátomat kérdeztem: melyik? Az első, mondta. A parafrázis jelentése átírás. Ez is siker volt. Az 5. szimfónia pedig még nagyobb. Igor Sztravinszkij szerint: „Csajkovszkij zenéje, amely nem tűnik jellegzetesen orosznak, gyakran sokkal mélyebben orosz, mint az a zene, amelyre ráragasztották a moszkvai festőiség bélyegét. Ez a muzsika éppannyira orosz, mint Puskin versei vagy Glinka dalai. Ha nem is kultiválta művészetében az orosz parasztlelket, öntudatlanul fajtánk valódi népi forrásaiból merített”.
