Szerdán este zárul a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata által szervezett INTACT színházi fesztivál első kiadása, amely néhány nap alatt olyan találkozási ponttá vált, amilyenre minden bizonnyal régóta várt a helyi színházi közeg. Bár a hivatalos kiértékelő még hátravan, már most érződik: az első kiadás valódi sikert hozott – és minden jel arra utal, hogy nem ez az utolsó alkalom.
Az elmúlt napokban egymást követték az előadások, műhelymunkák, a tárlatok és tárlatnyitók, a kerekasztal-beszélgetések, előre megszervezett és spontán szakmai eszmecserék. A fesztivál programja színesnek és sokrétűnek bizonyult, sokféle formanyelv és gondolkodásmód találkozott egyetlen térben. Az előadások után egyik este sem ért véget a nap: beszélgetések alakultak ki a nézők és alkotók között, új együttműködések körvonalai rajzolódtak ki, régi szakmai kapcsolatok frissültek fel.
A fesztivál egyik legfontosabb hozadéka talán éppen ez: a találkozás. Ismert, ám a marosvásárhelyi közönség által ritkábban látott társulatok találkoztak a közös térben, egymást rég nem látott alkotók, színházi emberek, kritikusok és nézők beszélgettek hajnalig. A hivatalos program mellett a kiegészítő, úgynevezett off-programok is jelentős szerepet kaptak: az előadások mellett ezen közösségi események tették teljessé a fesztivál napjait, népszerűségük a szervezőket is meglepte: mindegyik kerekasztal-beszélgetés, illetve a tudományos ülésszak is telt házas közönséget vonzott a Protokoll terembe, a színháztörténeti és díszletmakett-kiállítás is nagy látogatottságnak örvendett, a Radu Afrim, illetve Keresztes Attila rendezők jelentős marosvásárhelyi, műsoron már nem lévő előadásait felvonultató bokszokat is élénk érdeklődés övezte – egy bukaresti fesztivállátogató például elárulta, az eleinte tervezett két első nap után addig marad, ameddig mindegyik, bokszban vetített produkciót megnézi.
És a fesztiválélet az esti függönylegördülés után sem állt meg. Az esték rendszerint az Underground teremben igen ízlésesen berendezett fesztiválkocsmában folytatódtak, ahol a sikeres előadásokat követő partikon újabb történetek születtek. A lemezlovasok minden este gondoskodtak a megfelelő hangulatról, a tánctér gyorsan megtelt szakmabeliekkel és nézőkkel egyaránt – mindazokkal, akik nappal a színházi alkotófolyamatban és annak befogadásában, éjszaka pedig a közös ünneplésben találtak egymásra.
Az INTACT színházi fesztivál első kiadása beváltotta a szervezők reményeit: nem csupán programsorozat volt, hanem egy közösségi térré vált, ahol a szakma és a közönség közösen tapasztalhatta meg az élő találkozások erejét.
És bár a szervezők még nem vonták meg a végső mérleget, a visszajelzések, a telt házas előadások, a nívós kiegészítő programok, a hosszú beszélgetések és a hajnalig tartó esték azt mutatják: az INTACT jókor és jó helyen született meg. Ez pedig igazolja azon szervezői szándékot, mely szerint az idei fesztivál csak a kezdet volt.
És az ilyen kezdetekből rendszerint hagyomány születik.
