Az illetékes miniszter egy korábbi nyilatkozata szerint legalább 10 milliárd euró elvesztését kockáztatjuk az újjáépítési alapból a pályázatok és a munkák lassú menete miatt. A múlt hónap végén a román illetékesek sikertelenül próbálták meg újratárgyalni a program határidőit a brüsszeli illetékesekkel, és noha a napokban volt egy kedvező fejlemény is, úgy tűnik, nem a kudarc a kérdés, hanem a nagyságrendje.
Nem mondunk újat vele, hogy lassan haladnak az újjáépítési alapból végzendő beruházások. Az alap eredeti feltételrendszere szerint 2026 augusztusáig kéne befejezni az ebből pénzelt beruházásokat, és a jövő év végéig már az elszámolásoknak is le kellene zajlania. Ehhez képest idén januárig a ránk eső keret harmadát tudták lehívni a hazai illetékesek. Mintegy 9,5 milliárdot a 35-ből, azonban ennek a pénznek a jelentős része sincs elköltve, mert lassan haladnak a már nagy nehezen megkezdett munkákkal is. Azt már egy ideje jelezték az illetékesek, hogy megpróbálják újratárgyalni a feltételeket, azaz kitolni az alap felhasználási határidőit, és erről májusban volt is tárgyalás, de a brüsszeli illetékesek nem hatódtak meg a regáti érvektől.
Nem mi vagyunk az egyetlen ország, amelyik lassan halad az újjáépítéssel, a határidők hosszabbítására vonatkozó javaslat az európai parlamentben is terítéken volt a napokban. Az EP el is fogadott egy olyan javaslatot, mely szerint 2028 februárjáig tolnák ki a beruházások elvégzésének határidejét, és ugyanazon év júliusára az elszámolási határidőt. Ez hírként meg is jelent a hazai médiában, azt a benyomást keltve a gyanútlan olvasóban, hogy akkor a gond meg lenne oldva. Pedig közelről sincs. Mert az már kimaradt a hírekből, hogy ebben a kérdésben nem elég az európai parlamenti döntés, a javaslatra még az összes tagállam parlamentjeinek és végül az Európai Bizottságnak is rá kellene bólintania. Az ügyben járatos szakértők szerint erre nem nagy az esély, mert nincs nagy egyetértés a kérdésben. Érthető, végül is egyes tagállamok már felhasználták az innen igénybe vehető pénzek jelentős részét, és másoknak sem tiltotta meg senki az érdemi munkát. Viták onnan is adódhatnak, hogy az újjáépítési alap keretének mintegy fele nem a tagállamok befizetéseiből származó uniós pénz, hanem közös garanciavállalással felvett hitel, így a határidők módosítása technikailag is bonyolultabb. És ha ez esetleg plusz törlesztenivalóval is járna, annál kevésbé fognak egyetérteni azok a tagállamok, amelyek jobb munkát végeztek az ügyben.
A helyzet még változhat, mert a politika útjai is kifürkészhetetlenek. De a jelen állás szerint úgy fest, hogy a pár évvel ezelőtti 35 milliárdos mese ígéreteit nemhogy felezni, harmadolni kell. És azt már most borítékolni lehet, hogy a kudarcnak, legyen az nagy vagy nagyobb, nem lesz felelőse.
