A kötetet Barabás László lektorálta és mutatta be
*Fotó: Vásárhelyi Forgatag
Szántóvetők, szerzetesek, temetők
Főleg a Maros és a Nyárád vidékét összekötő völgybe, de a szomszédos térségekbe is elvezeti az érdeklődőt az a helytörténeti kötet, amelyet a nagyernyei Nemes Gyula jegyzett nemrégiben. Régi világok jelennek meg benne új megvilágításban.
A Vásárhelyi Forgatag programjai keretében a Teleki Téka udvarán tartott könyvbemutatók sorában számomra érdekes kötetre bukkantam. Élet és emlékezés Székelyföld peremén. A nagyernyei helytörténész, Nemes Gyula legújabb könyve közvetlenül a bemutató előtti napokban látott napvilágot, és sok-sok érdekes adatot, olvasnivalót talál benne az, aki lakókörnyezete, térsége múltja iránt egy picit is érdeklődik. A kötet három különálló tanulmányt foglal magában, mindenik nagyjából ugyanannak a marosszéki térségnek egy-egy más megvilágítását hozza elénk a múltból.
Ezek a tanulmányok évekkel ezelőtt készültek egy tanulmánykötet számára, de az a terv végül nem valósult meg, így a kéziratok jobb napokra vártak mindaddig, amíg tavaly fel nem hívta a szerzőt a marosvásárhelyi Garabontzia Kiadó vezetője, Klein László, aki a Communitas alapítvány támogatásával adott volna ki egy kötetet – mesélte el lapunknak az előzményeket Nemes Gyula. Így került a három különböző írás ugyanabba a kötetbe, amelyet végül nemrég, augusztus végén hoztak ki a nyomdából. A kötetet dr. Barabás László néprajzkutató, főiskolai tanár lektorálta, és ugyanő mutatta be a Forgatag keretében.
Az Állattenyésztés hagyománya a Káli-patak mentén című tanulmány kimondottan Székelykál, Ikland, Nagyernye és Marosszentgyörgy földművelő társadalmára tekint vissza a 18. századtól a kommunizmusig. Érdekességként emeli ki a tényt, hogy a kezdetleges mezőgazdasági eszközök miatt a földeket csak hat ökörrel lehetett megszántani, ezért, akinek nem volt ennyi igavonó állata, az összefogott rokonnal, baráttal, falubelivel, és „cimborába”, azaz állataikat összeadva, felváltva egymásnak szántottak. Ennek fényében is vizsgálja a szerző a múltbeli állattenyésztés különböző vetületeit. Az is érdekes, hogy a 19-20. század fordulóján mennyire intenzív szövetkezeti élet zajlott ezekben a falvakban, a környékbeliek mindig az ernyei tejbegyűjtő és feldolgozó áraihoz viszonyították a tejtermékek árát.
A Gazdálkodó szerzetesek című tanulmány már érdekesebb, de zárt világba nyújt betekintést, a mikházi barátok önellátó termelését vizsgálja. A szerzőnek a kezébe került a zárdatörténet egy másolata, s ezt olvasva kezdett az érdekes adatokból képet kirajzolni. Az itt élő legtöbb 25-30 ferences szerzetes növénytermesztéssel (gyümölcs, gabonafélék), nagyszámú állat tenyésztésével (juh, kecske szarvasmarha,) is foglalkozott, s bár nem lovagolhattak, azért még lovakat is tartottak igavonásra, saját veteményeskertet műveltek. Habár a szerzetesek kijártak a falvakba „koldulni”, és számos terményből kaptak ajándékot a hívektől, ők mégis megpróbálták megtermelni maguknak a mindennapi betevőt. A szerzetesek tanfolyamokon is részt vettek, méhészkedtek, a termék- vagy állatfelesleget eladták, és ők vásárolták meg a vidéken az első rádiót is. A szerző azt is vizsgálja, milyen hatással voltak a szerzetesek a környékbeli falvak gazdálkodására, hiszen a falvakban nemegyszer osztogattak a maguk termelte vetőmagvakból, hogy a lakosság is bővebb terméshez jusson.
Egészen más területre vezet A mulandóság gyászos tükre című tanulmány, amely már nagyobb térséget elemez, a patakvölgyből kilépve marosszéki sírokat, temetőket vizsgál. Az anyag másfél évtizedes kutató terepmunka eredménye, amelyet a szerző a Közép-Marosmente, Székely-Mezőség, Felső-Nyárádmente és Sóvidék 45 településének félszáznál több temetőjében végzett. A tanulmány szerzője elhagyott és használatban levő temetőket egyaránt végigvizsgált, a régi sírköveket kiemelte a földből, megtisztította, lejegyezte felirataikat, a rajtuk található verseket. Szó esik a temetők ápolásáról vagy éppen megrongálásáról is, de a „sírkőmúzeumokról”, azaz az egy helyre gyűjtött, megtisztított régi, elhagyott sírkövekről is, ilyeneket Mezőpanitban, Mikházán és Nagyernyében találunk. A mellékletben Nagymedvés és Gyulakuta temetőiről is szó van, de gazdag képmellékletet találunk a régi sírkövekről is.
A kötet a szerzőnél és a Garabontzia Kiadó marosvásárhelyi üzletében (Forradalom/Szentgyörgy utca) vásárolható meg.
