Szívre és a keringési rendszerre ható gyógyszerek

Forgalomból kivont készítmények (7.)

 Piros gyűszűvirág levélpora (Folium digitalis pulvis), gyűszűvirág festvény (Tinctura digitalis) 

A gyógyítás, a gyógyító szándék egyidős az emberiséggel, de az igazán gyógyító hatóanyagok alkalmazása viszonylag rövid időre (300–400 évre) nyúlik vissza. A 18. századtól számos hatóanyagot vesznek át a népgyógyászatból, vagy ismernek fel szakemberek, és vezetnek be a gyógyászatba. Kiváló példa erre az állításra a piros gyűszűvirág mint gyógyszer története.

William Whitering birminghami (angol) orvos-botanikus egy alkalommal (1775) egy szívelégtelenségben szenvedő vízkóros asszonyt látogatott meg, akinek végtagjaiban, mellében, hasában nagy mennyiségű víz gyülemlett fel, de az orvos úgy érezte, hogy ezen már nem tud segíteni. Egy idő múlva újból meglátogatta a beteget, és döbbenten tapasztalta, hogy az időközben meggyógyult. A beteg elmondása szerint gyógyulását egy javasasszony növényi receptjének köszönhette. Whitering felkereste a füvesasszonyt, kért egy adag teakeveréket, és botanikai ismeretei alapján ki tudta deríteni, hogy a „vízkórnak” ismert betegségre az Angliában bőven termő piros gyűszűvirágnak lehet hatása. Később tíz éven át vizsgálta a növényt, illetve annak kivonatát, ez idő alatt mintegy kétszáz beteget kezelt Digitalis-kivonattal, és leírt egy fontos megállapítást: „a Digitalis levele erős befolyást gyakorol a szív mozgására, szabályozza a szívösszehúzódások ritmusát, ami gyógyítás céljára kiválóan felhasználható”. Azt is tudta, hogy a drog nem megfelelő alkalmazása halálos lehet. A későbbiekben, századokon át, a Digitalis a szívelégtelenség kezelésének elsőszámú és csaknem egyetlen hatásos gyógyszere volt, milliók életét megmentő gyógyszerré vált országunkban is.

A piros gyűszűvirág (gyűszűnke) 

Latin neve Digitalis purpurea; Európa legnagyobb részén (az északi területek kivételével) előforduló növény, de igazi hazája Nyugat-Európa, Anglia. Erdélyben kertekben dísznövényként termesztik, bár minden része mérgező! Itt vadon nem fordul elő, de megfelelő óvintézkedések szigorú betartásával még a közelmúltban is gyógynövényként termesztették, nagy területeken, a növényfeldolgozó egységek közelében.

Erdélyben, Szászváros határában a Faragó Endre gyógyszerész (1886-1965) által az 1920-as években létesített gyógynövényültetvény meghatározó növénye a gyűszűvirág volt. Faragó gyógyszerész az apósa gyógyszertárát Szászvárosban a huszadik század elején vette át, 1929-ben az ültetvény közelében Digitalis néven gyógyszergyárat is alapított, amelyet 1949-ben a hatalomra kerülő kommunisták államosítottak, majd elsorvasztottak. 1962-ben e sorok írója mint egyetemi hallgató Szászvároson találkozott a székely származású idős gyógyszerésszel, aki számos érdekességet, jót és rosszat is mesélt a piros gyűszűvirág termesztésével, feldolgozásával, exportjával kapcsolatosan. Elmondta például azt, hogy az 1930-as évek közepén Angliába küldött egy vagon Digitalis-levelet, amelyet az angolok rövid időn belül visszaküldtek azért, mert az egyik rakodómunkás a kabátját a levelek között feledte, és – az angolok szerint – a kabát megfertőzhette az egész szállítmányt. 

Faragó gyógyszerész hagyományain alakult meg a ma a Fares Rt. néven ismert és elismert gyógynövényfeldolgozó üzem.

A gyűszűvirág erdei tisztásokon, sík- és hegyvidéken egyaránt előfordul, 2, néha 3-4 éves növény. Szára elérheti a 2 métert is, melyen a levelek szórt állásúak, első évben tőlevélrózsát fejleszt, ezek 20-30 cm hosszúságúak. Második évben fejlődnek ki a szárlevelek, amelyek ülők vagy nagyon rövid nyelűek. A virágok hosszú, végálló, egyoldali szép fürtöt képeznek, harang alakú pártái 3-5 cm hosszúak, bíborpiros, néha rózsaszínűk, fehéres vagy sötétebb pettyekkel. Sok napfényt, állandó talaj- és légköri nedvességet igénylő növény, a nagy fagyokat nem viseli el.

 Feldolgozása

A gyógyászatban 30-40 évvel korábban még széles körben használatos piros gyűszűvirág leveleit teljes fejlettségükben gyűjtötték, 5-6 napig szobahőmérsékleten szárították, vékony rétegben, ügyelve arra, hogy a levelek egymáshoz ne tapadjanak, aztán mesterségesen 60 Celsius-fokon 3% nedvességtartalom eléréséig szárították. A szárítási arány (nyers: száraz növény) általában 5:1. Szárítás után leveleiből tinktúrát, főzetet, porított állapotban pilulákat (labdacsokat), összetett porokat, kúpokat készítettek a huszadik század végéig. Ezek a gyűszűvirág levelét tartalmazó gyógyszerformák ma már nem használatosak mérgező és bizonytalan hatásuk miatt. A gyűszűvirág hatóanyagai lassan szívódnak fel, hatásuk később jelentkezik, és összeadódhatnak. Háziszerként nem alkalmazható, csak a belőle készült gyógyszerek használhatók szívelégtelenségben, magas vérnyomás, arterioszklerózis, szívasztma gyógyítására, orvosi előírás alapján.

 A piros gyűszűvirág levelei szívre ható anyagokat, úgynevezett digitalis glikozidokat tartalmaznak, melyek közül a legjelentősebb az A-purpurea glikozid és ennek hidrolízis terméke, a digitoxin. A levélben jelen levő szaponinok és flavonoidvegyületek elősegítik a hatóanyag jobb felszívódását az emberi szervezetben, de ezek is gyakran okoznak nem kívánt mellékhatásokat.

A piros gyűszűvirág tinktúrájának legnagyobb egyszeri adagja 1,5 gramm (30 csepp), legnagyobb napi adagja 5 gramm. Szívelégtelenségben, vízkórban, szívasztma gyógyítására alkalmazták.

A gyapjas gyűszűvirág és a gyűszűvirág tinktúra 

Szívre ható anyagokat tartalmaz a latin nevén Digitalis lanata is, amely a Balkán-félszigeten és Közép-Európában, így országunkban is előfordul. Hatóanyagai és felhasználásuk hasonló a piros gyűszűvirágnál megismert hatóanyagokéhoz. Mindkét faj leveleit használták a gyógyászatban, mégpedig a piros gyűszűvirágét porítva, gyógyszertári készítmények alakjában, a gyapjas gyűszűvirágét gyógyszeripari nyersanyagként, közismert gyári termék volt a Lanatozid C. 

 A növény finoman elporított leveleiből készült, hígított alkohollal, 1:10 arányban. A  gyógyszertárakban gyakran 50 g levélporból indult ki a tinktúra készítése, melyet 30 g hígított szesszel átnedvesítettek (áztattak) néhány napon át, majd a perkoláció szabályai szerint hígított szesszel ötszáz gramm (500 g) festvényt készítettek belőle. Az így nyert tinktúra sötétzöld, később zöldesbarna színűvé váló, tiszta és átlátszó, sajátságos szagú, kesernyés ízű folyadék. Erős hatású anyag, óvatosan, sötét színű üvegekben, a többi készítménytől elkülönítve (separanda) tárolták.

Nátrium-nitrit (Natrium nitrosum)

 A nitritek csoportjába tartozó szervetlen (anorganikus) készítmény a szívkoszorúér-elégtelenség gyógyszere. A salétromossav nátriumsója, a nátrium-nitrit (képlete NaNO2) a koszorúér-tágítók közt egyike a legrégebbi készítményeknek.

A koszorúér-károsodása miatt a szívizom oxigénigénye hiányossá válik. A betegség első tünete a mellkasi, szívtájéki, a bal félbe kisugárzó fájdalom, amit szorongás, halálfélelem kísérhet. A koszorúerek károsodása főként szklerotikus (meszesedési) okokra vezethető vissza. A koszorúér-elégtelenség gyógyszerei (köztük a nátrium-nitrit) a koszorúerek tágításával a szívizom oxigénigényének a kielégítését segítik elő.

A nátrium-nitrit hatása lassan áll be (10 perc), de tartós (60 perc). A nátrium-nitrit színtelen, szagtalan, gyengén sós ízű, kristályos anyag. Levegőn nedvességet szív, hidrolizál, miközben sárgás színűvé válik.

A nátrium-nitrit a vér hemoglobinját methemoglobinná alakítja, alkalmazása háttérbe szorult a szerves nitritekhez (az Amilnitrit 1867-től, a Nitroglicerin 1879-től ismert) viszonyítva. Napi bevételi mennyisége nem haladhatja meg a 0,06 milligramm/testsúlykilogrammot.

Manapság a nátrium-nitritet élelmiszerek tartósítására, színek fixálására használják.

Cardiazolum, Pentilentetrazol, Pentetrazol, Metrazol, Korazol, PTZ – számos elnevezése is tanúsítja, hogy korábban gyakran alkalmazott készítmény, keringési és légzési serkentőként (stimulánsként) használt gyógyszer volt. A depresszió kezelésében és altatók által okozott mérgezésekben is eredményesen használták a múlt század húszas évei végétől.

1934-ben egy magyar–amerikai neurológus és pszichiáter fedezte fel, hogy több nem kívánt mellékhatása is van, nagy dózisban epilepsziához hasonló rohamokat (görcsöket) okoz. A használata közben tapasztalt szövődmények miatt 1982-ben számos ország gyógyszerügyi hatósága visszavonta a kardiazol további engedélyét. Ennek ellenére vannak országok, ahol szív- és légzésserkentőként, vagy codeinnel kombinálva köhögéscsillapító készítményekben használják. 

2005-ben az UNESCO a dopping megelőzése és felszámolása érdekében tiltott anyagnak nyilvánította a sportolók részére!

 Mellékhatása: szorongást, sőt súlyos szorongást alakíthat ki az emberi szervezetben. Kórházi orvosok beszámolói szerint előfordult, hogy a betegek úgy érezték, hogy meg fognak halni, és megpróbáltak elmenekülni a klinikáról, gyakran sikeresen.