Ezekben a napokban gyakran a közbeszéd előterébe került ez a kifejezés. Átalakuló világunkban különösen fontosak az ilyen jellegű kapcsolatok, mivel ezek mögött katonai, gazdasági és egyéb érdekszövetségek köttetnek. A Sapientia EMTE csíkszeredai sajtótájékoztatóján Tonk Márton rektor válaszként az egyetem jövőjével kapcsolatos aggodalmakra kijelentette: „az egyetem stratégiai partnere a mindenkori magyar kormány” (lásd bővebben tudósításunkban). A rektor így tételesen is kijelentette azt, ami a magyarországi kormányváltás után – a gyűlöletbeszéd által felcsiholt hangulatban – igen fontos üzenet. Emlékeztetni szeretném az acsarkodókat, hogy Antall József, a magyarországi rendszerváltás utáni első szabadon választott magyar kormányfő az 1990. júniusi MDF-gyűlésen kijelentette: „lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni”, ezzel a határokon túl élő magyarságra is kiterjesztve a kormányzati felelősségvállalást és a nemzetegyesítés gondolatát. Ezzel tulajdonképpen a mindenkori magyar kormány erkölcsi kötelességévé vált gondoskodni a határon túli magyarokról. Nem sorolom fel, hogy azóta hogyan erősödött ez a kapcsolat egyéni és intézményes szinten a kettős állampolgárság biztosításával, számos oktatási, egyházi és más intézmény hathatós támogatásával, amelyeknek szükségességét a jelenlegi magyar kormány megkérdőjelezi. Mi több, az igen éles választási kampányban és az azt követő időszakban is fenntartott retorikájával elérte azt, hogy a magyart magyar ellen uszítsa. Ezek a felhangok – szerencsére nem általánosak, és remélhetőleg lecsillapódnak – minden határon túli magyarra sértőek. Vannak hatóságok, intézmények, amelyek mind Magyarországon, mind Romániában, ha szükséges, kivizsgálhatják, hogy jogszerűen jártak-e el vagy sem a támogatásokkal azok, akik adták, és azok is, akik kapták. Megváltozhat, átalakulhat a támogatási politika is, hiszen tudomásom szerint nincs jogi kötelezettsége a magyar kormánynak erre nézve. Abban pedig – remélem – sem a mostani, sem a majdani magyar kormány nem kételkedhet, hogy a magyarországi és a külhoni magyarok közötti összefonódás, s ennek mentén a Magyarország és Románia közötti kapcsolat fontosabb a „stratégiai partnerségnél”. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is megerősítette, miután találkozott Magyar Péter miniszterelnökkel, hogy „egy intézményes és kiszámítható kapcsolatot kell kiépíteni”, ami értelemszerűen azt is jelenti, hogy a politikai nézeteltérések ellenére továbbra is folytatni kell a partneri viszonyt. Ehhez viszont valós magyar–magyar párbeszédre van szükség a jelenlegi magyar kormány és az erdélyi magyarok legitim közképviseleti szervezete, illetve a mindenkori magyar és román kormány között. A kirekesztősdi nem segít a helyzeten.
