Az idén is látványos, szórakoztató, tanulságos esemény, a 17. alkalommal megtartott ReEpoch divatbemutató színhelye volt november közepén a marosvásárhelyi Kultúrpalota, ahol a szecesszió világát idéző és szabad témájú kollekciójukat mutatták be hivatásos és amatőr tervezők a PhoeBo Egyesület szervezésében. A szecessziós építészet emblematikus helyszínének előterében több iskola diákjai állították ki alkotásaikat, továbbá kézműves és dizájner termékeket kínáló vásár előlegezte meg a jó hangulatot. A nagyterem színpadán és az eseményre felállított kifutón pedig a félénkebbek mellett évről évre egyre ügyesebben mozgó, jobbára diák manökenek felvonulásának volt tanúja a sok fiatalból álló közönség.
A divatbemutató kezdetén fény-árnyék játékkal a Kultúrpalota épületét öltöztette szecessziós „ruhákba” Bordos László Zsolt videomapping produkciója, utána a tulajdonképpeni bemutató következett, amelynek a szíve-lelke a Márton család immár négy nemzedéke: Antal Ilona, a dédnagymama; lánya, Jánosi Mária Magdaléna; unokája, Márton Krisztina; és a dédunokák, Kata bemondóként, a fiúk pedig pedig technikai vonalon a vetítésben és a plakátkészítésben járultak hozzá a tennivalókhoz. Amikor bekukkintottunk a kulisszák mögé, kis csapatuk képviselőit készítették elő a fellépésre. A divatbemutató legsikeresebb darabjait januárban, az egyesület székhelyén, a Bolyai Házban is láthatják az érdeklődők.
A tulajdonképpeni esemény beszámolóját megelőzően, foglaljuk össze a szecesszió divatjának jellegzetességeit, bár feltehetően nincs olyan vásárhelyi lakos, aki ne ismerné a Kultúrpalota előcsarnokának virágmintás „öltözetét”.
A hölgyekhez visszatérve, a 19. század végén és a 20. század kezdetén a kényelmetlen fűző helyét a könnyű anyagból készült, kényelmesebb alsónemű foglalta el. A ruha felső része kézi csipkéből vagy csipkedíszítéssel készült, felső része követte a test vonalát a derékra szoruló övszalaggal, bő, buggyos ujjal, amit több sor fodor is díszíthetett. A szoknya hosszú, lefele bővülő harang alakú volt, alján fodorral vagy anélkül, de még a boka sem villanhatott ki belőle. A ruhák kezdetben fehér és fekete, később élénk színű növényi vagy geometrikus mintázatú anyagból készültek, felső részük zárt álló gallérral, csak a báli ruhának lehetett dekoltázsa. Egy délutáni séta alkalmával a megjelenéshez díszes kalap és napernyő is tartozott, hogy csak néhány jellemző részletet említsünk a szecesszió női divatjából.
A szervezőknek, mint a korábbi években, az idén is gondja volt, hogy az újrahasznosítható anyagok fontosságára, a ruha- és táskatervezésben való alkalmazásukra is felhívják a figyelmet. Erre törekedett a Virágfény divatbrigád, amelyet négy iskola (Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhelyi Művészeti Főgimnázium, Református Kollégium, Serafim Duicu Általános Iskola) diákjai alkotnak, akik Lőrinc Emese és Petelei Noémi tanárnők irányításával saját készítésű vagy újrahasznosított ruháikkal idézték fel a szecesszió eleganciáját, „a virágmotívumok finom harmóniáját”.
A bemutató során a Művészeti Főgimnázium textil és divattervezés szakán végzett diákjainak diplomamunkáit láthattuk, valamint a jelenlegi tanulók munkájának eredményét, akik a „szecesszió bizonyos stílusjegyeit tárták fel”.
A Mihai Viteazul Általános Iskolában működő Kézcsodák kézműves kör Horgolt Kendők csapatának tagjai fehér és színes horgolt vállkendőiket mutatták be, a szecesszió szín- és formavilágának érdekes értelmezéseként. Irányítótanáraik Hajdó Jolán és Jánosi Mária.
A felnőtt, fogyatékkal élő fiatalok Ügyes Kezek Alapítványának tagjai Márton Krisztina támogatásával viaszos batikolás technikával készítettek ruhadarabokat, amelyek érdekes színfoltjai voltak a bemutatónak. Készítőik büszkén vállalták a bemutatásukat is. A munkafolyamatokban Burger-Orbán Gyöngyvér művészetterapeuta segített.
Csibi Cecíliának a magyar népművészet motívumaival díszített „szeszilszoknyái” nemcsak készítőjüknek, viselőiknek is „szárnyakat” adnak.
Ferencz Zsolt marosvásárhelyi bőrdíszműves a régi népi mintákat ötvözi bemutatott táskáin, amelyek a mai ember igényeinek is eleget tesznek. Alapanyaguk a bőr, amiből tartós, a szemnek tetszetős táskák készülnek. Göncziné Szilágyi Anna a zsoltáros szavaival vallja, hogy „örömbe öltöztettél”.
Balázs Enikő növényi festőlevekkel és lenyomatokkal festett pasztellszínű ruháit újrahasznosított régi csipke és függöny díszítette.
Báthory Rozália kollekcióját az 1900-as évek kosztümvilága ihlette. Az eredmény: a modern világban is hordható elegáns darabok, amelyeknek kiegészítőit a Pötyi’s handmade különleges, egyedi ékszerei tették még érdekessebbé.
A műsor első részében a bemutatók között a Kiki’s Dance Lab táncos közösségének tagjai: Szántó Beatrix, Szántó Hanna és Molnár Evelin mutatkoztak be a tánc nyelvén a közönségnek.
A szervezők Bolyai Házban működő alkotóműhelyének tagjai is bemutatták saját munkáikat, a szecessziós motívumokkal díszített pólókat és táskákat.
Szövérfi Zsuzsanna kollekciójának minden darabját székies motívumok tették egyedivé. Szakács Ágnes színházi jelmeztervezőként az idei bemutatón „sem hazudtolta meg önmagát”, ezt bizonyították a színpadiasság jegyeit viselő sejtelmesen szép ruhái. Vallomása szerint divattervezőként is fontosnak tartja a hagyományokat, a magyar motívumvilág újrafelfedezését, újragondolását és átültetését a mába.
Balázs Erzsébet egyedi tervezésű, saját készítésű ruhakollekciójára a kiegyensúlyozottság, a színek és természetes alapanyagok párosítása jellemző, és lehetőséget teremtenek arra, hogy mindenki megtalálja a méretének és stílusának megfelelő ruhadarabot.
„A szecesszió számomra a szabadság és a szépség egysége, ahol minden ív, minden dísz a női lélek finomságát és erejét meséli el” – hangzott el a Páva bijoux, azaz a Páva ékszerek készítőjének, Pávai Orsolyának a vallomása, akinek kollekcióját bevallása szerint a szecessziós festmények és a Kultúrpalota falai ihlették.
Demeter Evelin „Water Lilies (vizililiom) II” elnevezésű kollekciója a finom színátmenetek, a lebegő, áttetsző anyaghasználat a víz és fény játékát idézi, a vízen lebegő liliomokhoz hasonlóan.
Vass Tünde B-Zsu Land kollekciójának egyedi, kézzel készített és aprólékos részletgazdasággal megmunkált ékszerei süthető gyurmából készülnek.
Pápai Imola Reframe kollekciója a férfizakó újragondolására épül, meglepő elemekkel.
Vallomása szerint a célja az volt, hogy a zakó, a férfiöltözködés egyik legmeghatározóbb elemeként új értelmezést kapjon, időtálló eleganciáját megőrizve.
Drágos Lenke Ildikó szecessziós virágai újrahasznosított anyagokból, vegyes technikával készültek.
A Tündérek korokon és nemzedékeken átívelő csapatának tagjait a szép iránti szeretet fogja össze. Márton Krisztina változatos kollekciójának darabjait 88 éves nagymamája, Antal Ilona segítségével varrja, és egész családja hozzájárul, hogy átvállalásaik révén alkalma legyen az alkotásra. Szakács Enikő személyében talált társra, akinek saját készítésű ékszerei az élő virágok szépségét gyantába foglalva még meseszerűbbé tették a Tündérek kollekcióját.
Az idén is jelen volt György Júlia, szentegyházi fogyatékkal élő fiatal, akit Márton Krisztina kísért a színpadra, hogy a vendég saját készítésű szőttesével díszített ruháját bemutassa.
A Tündérek kollekciója különleges darabbal egészült ki az idén, Telegdy Dóczy Annamária horgolt napernyője valóságos időutazás volt a szecesszió világába.
A műsor második részében Macaveiu Blanka vezette Navarra Dance tánccsoportot képviselő Nagy Viktória Kleopátra lépett fel szóló jazz produkciójával.
A beszámoló szövegét a bemondók által ismertetett felvezetőből kölcsönöztük.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
