Csütörtöki kimenő
Az emberiség visszavágyik az ősvadonba. A kijelentés, belátom, súlyos, és indoklást igényel. Azzal kell kezdenem, hogy a környezetvédők a maradékot igyekeznek menteni az ősvadonból, a zöldből, a természetből, azt, ami még megmaradt. Ennek érdekében nemzeti parkokat hasítanak ki, rezervátumokat építenek ki, erdőket ültetnek, vizeket tisztítanak meg, az állatvilágot istápolják, megmentik, megmentenék mindenáron a kihaló fajokat, és visszatelepítenek már-már kipusztult állatokat természetes régi környezetükbe. Minden eszköz jó, a mesterséges intelligenciát is beleértve, a természet megőrzéséhez. Ebben az ó-új ősvadonban a civilizációnak is helye van. Az okosan vezetett, működtetett civilizációnak, gépiségnek, elektronikának. Aminek pedig gyökeresen nincs helye, az a háború.
Na persze, ezt már a régi görögök is tudták, hogy békében égig nőhetnek a fák. És derékig a fű. Számolnunk kell azzal is, hogy a fűben ott lapulnak, csak reánk várnak a kullancsok, a vadonban a vadak, akikkel az ősember az ősvadonban megküzdött, hogy táplálékot szerezzen. A tengerekben ott van az élv és a cápák, minden és mindennek az ellenkezője. A természet – ha hagyják – egyensúlyt teremt teremtményei között. Az emberiség ezt már rég felismerte, csak éppen nem gyakorolja túl sikeresen az egyensúlyteremtést a saját társadalmi szintjén. Születtek természeti modellek, de azokat maga az evolució és az intelligencia, az erőszak és a bírvágy rontja le folytonosan, sarkall újabb kísérletekre.
Be kell látnom, hogy ez elég lapos bölcseleti kísérlet, ezért inkább a fentiekhez lazán kapcsolódva arról szólnék, amit a régiek scientia amabilisnak, kedélyes, szeretetre méltó tudománynak neveztek. Ez pedig a botanika. A minap ugyanis egy könyvbemutatón vettem részt, ahol a városunkat körülvevő gyógyhatású növényekről szóló munkát* mutatott be Pokorny László doktor, botanikus, egyetemi tanár, gyermekistáp, menhelynök.
Ez juttatta eszembe, hogy a botanika, a növények tanulmányozása régi kedvence a tudósoknak. És még azok is művelik, akiknek nem szakmájuk. Nemes foglalkozásnak számított. Az egyetemek mellett (lásd Hollandia, Svájc, Németország, Skandinávia, Franciaország vagy éppen Itália) mindig volt, ma is találunk botanikus kerteket, vagy – ahogyan egykor nevezték – füvészkerteket. (Vö. Pál utcai fiúk.) Ezekben különféle gyógynövényeket, ennivalót, szép virágzatú ritkaságokat, jó illatú plántákat, kiváló teának való füveket, cserjéket, fákat neveltek. Tanulmányozták, nemesítették, kitenyésztettek variánsokat, gyógyszeralapanyagokat nyertek ki. Erdélyi peregrinus diákok pedig maguk is a hortus sanitatis (az egészség kertje) növényei fölé hajoltak, a könyvek mellett, elsajátították a növények ismeretét, megtanulták hasznát, fel is jegyezték maguknak, és hazatérve környezetükben is szétnéztek. Bejárták Erdély hegyeit és mezeit, a folyók és patakok völgyét, dombhátakat, növényeket gyűjtöttek, herbáriumot állítottak össze, amelyet elhelyeztek egyetemek híján az egykori tudományművelés telephelyein, a kollégiumokban, gimnáziumokban. A házi múzeumok féltett kincsei voltak, más természeti ritkaságok, lepkék, madarak, földtani érdekességek, ásványok mellett. Botanikus kertek létesültek. A legnagyobb végül a múlt században Kolozsvárott.
Bár létezett népgyógyászat, a falusi ember patikája – tehát egyes növények gyógyhatását ősidők óta ismerte az ember, és nemzedékről nemzedékre öröklődött ennek ismerete és használata –, véleményem szerint a mai gyógynövényismeret elterjedése a tudomány művelőinek, a botanikusoknak, gyógyszerészeknek, orvosoknak, természettudósoknak köszönhető, akik fáradhatatlanul tanítottak, bemutattak, kutattak, tanítványaiknak továbbadták az ismereteket, vagy éppenséggel szakmai titokként őrizték, és csak haláluk után derült fény a titkos recipékre, varázsszerekre.
A botanika békés, csöndes tudomány. A növényhatározók nem ismerik a gyűlöletbeszédet. A tudományos tévedés, érdes állítás vagy hamisítás vitákat gerjeszt, háborút soha.
Gyűjtsünk növényeket, műveljünk kerteket! Városiaknak ajánlva – virágozzék a balkonkertészet!
*Dr. Pokorny László: Marosvásárhely és környékének gyógynövényei. Mentor Könyvek, Mvh., 2026.
