Nyílt levél Daniel Budának, az Európai Parlament képviselőjének
Tisztelt Képviselő Úr!
A július 10-i strasbourgi felszólalásában a kohéziós politika alapelveiről, a kisebbségek védelméről és a nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezésről mondott véleményt. Fontos témáról szólt, hiszen a kohézió és a sokszínűség kezelése Európa jövőjének egyik kulcskérdése. Engedje meg, hogy levelemben néhány állítását pontosítsam, és kiegészítsem néhány tényadattal.
A kohéziós politika építőkövei a NUTS-régiók. Az ezeket szabályozó 1059/2003/EK rendelet világosan kimondja, hogy a régiók kialakításakor figyelembe kell venni kulturális és történelmi körülményeket is. Ennek ellenére Románia nem alkalmazta ezt az elvet a NUTS-régiók kijelölésénél, és ez Székelyföldet hátrányosan érintette. Maros, Hargita és Kovászna megyét három másik, román többségű megyével vonták össze egy mesterséges NUTS II régióba, ez a Közép-romániai fejlesztési régió. Ez az összevonás folyamatosan háttérbe szorítja Székelyföld történelmi és kulturális sajátosságait, és a székely tömb kisebbségbe került a regionális szintű döntéshozatalban.
Figyelemre méltó, hogy a Székelyföldnél kisebb lakosságszámú Dél-Tirol önálló NUTS II régió lehetett – mert az olasz törvényhozás megértette, hogy a rendelet szellemisége szerint a kulturális és történelmi sajátosságok nem kerülhetnek másodlagos, alárendelt szerepbe. Ennek következtében az Európai Unió kohéziós politikája nem tudta betölteni a szerződésekben rögzített szerepét Romániában. Az Európai Unióhoz való csatlakozás után az egy főre eső bruttó nemzeti össztermék folyamatosan növekedett a Közép-romániai fejlesztési régió román többségű megyéiben, míg a székelyföldi megyék többnyire stagnáltak. A szintkülönbség a gazdasági fejlettségben az uniós csatlakozás után kezd növekedni, ami világosan jelzi, hogy az Európai Unió kohéziós politikája a céljaival ellentétes hatást ért el a Közép-romániai fejlesztési régióban. Székelyföld mesterséges elszegényítése magával hozott egy drámai népességcsökkenést is.
Felszólalásában úgy fogalmazott: „A kisebbségeket nyilvánvalóan meg kell védeni.” Ezzel teljes mértékben egyetértek. Ám a gyakorlatban Románia több alkalommal tett olyan lépeseket, amelyek ennek az elvnek ellentmondanak.
Felszólalásában Románia kisebbségpolitikáját példaértékűnek nevezte, többek között azért is, mert Romániában van magyar nyelvű oktatás. Ha tanulmányozná a romániai magyar oktatás történetét az elmúlt száz évben, akkor tudná, hogy azt követően, hogy az első világháború után Erdély Romániához került, vele együtt egy jól felépített iskolahálózatban is a román állami befolyás érvényesült. Mindazok ellenére, hogy Románia a békeszerződésben garanciát vállalt a kisebbségi sorba kerülő magyarok jogaiért, megkezdte ennek az iskolahálózatnak a felszámolását. Ez a gyakorlat a kommunista hatalomátvétel után folytatódott, és ma annyi magyar iskola van Romániában, amelyet nemzetközi nyomással és politikai szerepvállalással meg tudtunk őrizni.
Tisztelt Képviselő Úr!
Visszatérve a nemzeti régiók ügyére, ki kell jelentenünk, hogy az nem áll szemben az európai egységgel, épp ellenkezőleg: annak mélyebb és igazságosabb megvalósítását szolgálja. A kulturális és történelmi tényezők figyelembevétele nem kiváltságot, hanem az uniós jogszabályok következetes alkalmazását jelenti.
Bízom benne, hogy e kérdésben a jövőben érdemi párbeszéd alakulhat ki – nemcsak az Európai Parlament falain belül, hanem az európai nyilvánosság előtt is, és Románia a jövőben nem fog szembehelyezkedni az egységes európai állásponttal.
Izsák Balázs
