2022. július 3., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az ima erejében bízva

A Keresztelő Szent János-plébániatemplom május 18-án este felemelően szép, méltóságteljes néma tiltakozás helyszíne volt, amelyen a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceumba járó gyermekek szülei, diákok, szimpatizánsok és a helyiek mellett a megye különböző településeiről érkezett katolikus lelkészek vettek részt. 

Bár nem született meg a bíróságnak az a bölcs döntése, amelyet a II. Rákóczi Ferenc-díjak átadásakor remélt, dr. Tamási Zsolt-József iskolaigazgató ígérete szerint továbbra is azért imádkoznak, hogy kellő bölcsességgel megtalálják a megoldást arra, hogy a közösség egyben maradjon, és újra zavartalanul működhessen az iskola. A tanintézmény iránti igényt, vonzódást, az ott folyó munka értékelését jelzi, hogy a katolikus teológia osztályba való bejutáshoz szükséges képességvizsgára 69 diák iratkozott be a 26 helyre. Az igazgató örömmel nyugtázta, hogy a vesztesnek látszó helyzetben a képességvizsgát a székelyudvarhelyi testvériskolában sikerült megszervezni, és reményét fejezte ki, hogy az iskola elé gördített nehézségek ellenére a csodák nem maradnak el. 

Kemény szavakkal, elkeseredett felháborodással idézte Szent Lukács evangélista beszámolójából Oláh Dénes főesperes a kereszten haldokló Jézus szavait: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek…”, majd parafrazálva megismételte, hogy igenis tudják, hogy mit cselekszenek. A szívükbe befészkelődött gyűlölet elvette minden humánus emberi érzéküket. Ebben a lelkiállapotban nem tudják felfogni azt, hogy aki lehajol a kicsihez, az lesz a nagyobb. Elfelejtették, hogy a gyöngébbe belerúgni nem hősiesség, hanem gyávaság. Iskolát bezárni, felszámolni, egy vallási és etnikai közösség alapvető jogait lábbal tiporni és mindezek után még magunkat kultúrnépnek tartani, ez nem más, mint világra szóló botrány, minősíthetetlen cselekedet… – mondta a főesperes, majd az 55 zsoltárból idézett. 

Fotó: Nagy Tibor 


A továbbiakban Balla Imre iskolalelkésszel együtt fohászkodott a gyülekezet, az Igazság Istenét kérve, hogy álljon az iskola ügye mellé, adjon erőt, hitet, reményt diákoknak, tanároknak, személyzetnek, a szülőknek pedig nyugalmat és higgadtságot, kitartást az iskolára zúdult igazságtalanság leküzdésére. A fohászt a fiatalok folytatták, akik égi segítséget kértek ahhoz, hogy a politikusok és tanügyi felelősök gyors és hatékony megoldást találjanak az iskola zavartalan működésére. Továbbá, hogy Isten óvja meg az erdélyi magyar közösséget, hogy a folyamatos támadásokban ne veszítse el a magyar értékekhez való ragaszkodását. Áldást kértek a támadókra is, és mindazokra, akik támogatásukkal és imájukkal kiállnak az iskola mellett.

A Miatyánk elmondása és az énekek után egyperces csenddel ért véget az iskolát ért támadás elleni tiltakozás, az imádságos kiállás az iskola ügye mellett.

A közönség soraiban megkönnyezte a rendezvényt Zsigmond Imola, aki négy évvel ezelőtt, amikor hasonló helyzetben volt az iskola, bátor kiállással szervezte meg a szülők tiltakozását, nem is sejtve, hogy ami akkor történt, az meg fog ismétlődni. Elmondta, hogy kiállásuk ellenére a lánya nem tudott a katolikus iskolába felvételizni, mert nem indulhatott kilencedik osztály. A későbbiekben örömmel követte az eltelt gyönyörű éveket, és minden elismerése az iskola vezetőségének, a pedagógusok közösségének, akik hitben nevelték tanítványaikat. Ezért fáj, immár kívülállóként is, hogy egy bíróság döntése felülírhat egy kormányhoz tartozó minisztérium által kibocsátott rendeletet.

Ballai Imre iskolalelkésztől azt kérdeztük, hogy miért változott meg a tiltakozás helyszíne és ideje. 

– Annyi sok jelzést kaptunk, hogy a diákokon kívül mások is kiállnának az ügy mellett, ami túllépte volna egy diákkezdeményezés, egy húszperces szünet keretét, és zavart okozott volna az iskolában. Ezért úgy gondoltuk, hogy az eleve néma és imádságos tiltakozás helyszínéül jobb lesz a templom, délután pedig többen részt tudnak venni, és jobban ki tudják fejezni, hogy mi a célunk, senki ellenében, hanem a magunk igazáért.