Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2025-09-10 15:00:00
Szerda hajnalban másfél tucat katonai drón sértette meg Lengyelország légterét. Egy lakóház teteje sérült meg, de szerencsére nem voltak áldozatok. Mivel a támadóeszközök nem Ukrajna felől, hanem Fehéroroszország területéről repültek be egy NATO-tagország területére, szó sincs tévedésről vagy apró orosz incidensről. Ez már az Észak-atlanti katonai szövetségnek szóló nyílt provokáció. Amint a lengyel államfő fogalmazott: a dróntámadás példátlan mozzanat a NATO történetében, és kilátásba helyezték az alapszerződés 4. cikkelye alapján a szövetségesek közti konzultáció elindítását. Egy olyan konfrontációról van szó, amelyet Oroszország az egész világgal szemben hirdetett – fogalmazott a kormányfő a lengyel törvényhozásban elhangzott beszédében.
A második világégés nyitányára emlékeztető súlyos mondatok ezek. Trump és elvbarátai nyálkásan simulékony „békecsináló pávatáncának” következménye is, hogy a Kreml ura így packázhat Európa sorsával. Az alaszkai csúcstalálkozón kiderült: az amcsi blöffbajnok kispályás a hidegháborúban edzett volt szovjet kém mellett. Putyin ezt tapasztalva az utóbbi hetekben megerősítette ázsiai szövetségeit. Dagadó mellel díszelgett a második világháború lezárását ünneplő kínai katonai parádén, és most drónokkal teszteli az európaiak tűrőképességét, belerángatva minket egy olyan fegyverkezési versenybe, amely a legatyásodott gazdaságok többéves eladósodását idézi elő. Például a megszorító intézkedések csapdájában vergődő Románia arra kényszerül, hogy védelmi képességeinek gyors megerősítése érdekében 16,68 milliárd eurót vegyen fel az unió védelmi
hitelprogramjában. A tőketörlesztést csak egy évtized múlva kell megkezdeni. Tehát amire kilábalnánk az elmúlt másfél-két évtized pazarló költségvetése által felhalmozott adósságállományból, kezdhetjük törleszteni a fegyverkezési hiteleket. Nemcsak gyerekeink, hanem unokáink is nyögni fogják politikusaink felelőtlen döntéseit, a közös európai védelmi rendszer kiépítésének elodázását, esetenként szabotálását. Akik a békepártiság nevében ellenzik a szolidáris, összehangolt, határozott európai külpolitikai egységet, milyen védelmi rendszerben gondolkodnak? Mert akit ma barátnak vélnek, holnap már ellenség lehet, ha birodalmi érdeke úgy diktálja. Lehet, sőt kell is szidni a brüsszeli politikát, csak arról ne feledkezzünk meg, hogy mi küldtük oda ezeket az embereket. Minket képviselnek. A mi nevünkben döntenek. Végső soron ilyenek vagyunk mi? Civakodó, pecsenyesütögető huszonhetek, akik a drónesőben lyukas védelmi ernyők alatt lapulunk?