Ne bízzuk a képernyőre a szexuális nevelést!

A szűrőprogram nem elég – ha beszélünk róla, az a leghatékonyabb védelem

Ijesztő, de sajnos igaz: a mai gyerekek általában 9–11 évesen találkoznak először pornográf tartalommal, többnyire véletlenszerűen, az online térben felugró hirdetések révén – hívta fel a figyelmet Barcs Kriszta magyarországi pszichológus Marosvásárhelyen a KULT Alternatív Kulturális Fesztiválon tartott előadásán. A szakember szerint fontos, hogy a telefonokra telepíthető szűrőprogramok révén próbáljuk megvédeni a gyerekünket a nem neki való tartalmaktól, azonban számolnunk kell azzal, hogy bárhol, bármikor szembejöhetnek ezek vele, így a legjobb, amit tehetünk, ha időben, a gyerekek életkorának megfelelően felvilágosítjuk őket a szexualitásról, hiszen a tájékozott fiatalok felelőségteljesebben viszonyulnak majd ehhez a témához. 

Általában szülőként nagyon szeretnénk megvédeni csemetéink ártatlan, gyermeki világát, és gyakran ódzkodunk azt megbontani egy ilyen kényes témával, azonban a mai világban, amikor már a legtöbb kisiskolás korú gyereknek saját telefonja és hozzáférése van az online térben elérhető tartalmakhoz, a legjobb, amit tehetünk a gyerekünk védelméért, az az, hogy beszélünk neki a szexualitásról, ha érthetővé teszünk számukra bizonyos kérdéseket – mutatott rá a magyarországi pszichológus, aki szerint a világot nem tudjuk megváltoztatni, de azt elérhetjük, hogy a gyerekeink a lehető legjobban fel legyenek vértezve a szükséges ismeretekkel. 

A felvilágosított kamaszok felelősségteljesebbek

Mint mondta, tévhit, hogy a szexuális nevelés korán elkezdett nemi élethez vezetne, éppen ellenkezőleg, a tapasztalat az, hogy azok a gyerekek, fiatalok, akik részesülnek megfelelő felvilágosításban, sokkal felelősebben állnak a témához, illetve védettebbek lesznek mind a szexuális ragadozókkal szemben, mind pedig a nemi betegségekkel és nem kívánt terhességekkel szemben.

Marosvásárhelyi előadásában Barcs Kriszta igen aggasztó statisztikákat is ismertetett, sajnos a tinédzserkori terhességek terén európai viszonylatban Magyarország és Románia is élen jár, például míg Hollandiában a 2020-as adatok szerint ezer szülésből négy esetben volt tinédzserkorú az anya, Magyarországon ez az arány ennek a hatszorosa, ezer szülésből 24 esetben volt kiskorú az anya, Romániában pedig még riasztóbb ez a szám, 93 lány vált anyává. Vannak európai országok, ahol az iskolákban külön hetet szentelnek a szexuális felvilágosításnak, a gyerekek a korosztályuknak megfelelő információkhoz jutnak hozzá, Magyarországon és Romániában azonban továbbra sem tulajdonítanak ennek kellő jelentőséget. 

A szülőnek kulcsszerepe van 

A szakember úgy véli, szülőként sok esetben próbáljuk kerülni a témát, vagy elviccelni, elbújni a mese mögé, mondván, hogy gólya hozza a kisbabát, vagy van ország, ahol azt mondják, a káposztaföldön találják a gyerekeket. A pszichológus szerint bár a mai szülőknek lehet, hogy nincs könnyű dolguk ezen a téren, hiszen nem biztos, hogy gyerekként beszéltek erről nekik a szüleik, így nincs mintájuk erre, fontos tudatosítani, hogy a felvilágosítás terén a szülőnek van kulcsszerepe, hiszen ő ismeri a gyerekét a legjobban, és tudja, hogyan közelítsen a témához a gyerek életkorának és jellemének megfelelően. Az iskolában ugyanis, ha van is felvilágosítás, az inkább a „kényszeretetéshez” hasonlítható, hiszen általában a biológiaórán némi anatómiai ismeretekkel letudják a dolgot, tehát nem akkor és azt kapja a gyerek, amire az adott életkorban éppen szüksége van. Ugyanakkor a tanár eleve hatalmi pozícióban van, tehát nem biztos, hogy olyan bizalommal tudják feltenni neki a kérdéseiket a diákok, ahogyan azt ideális lenne – tette szóvá a pszichológus. 

A harmadik közeg, ahol sajnos sok gyerek szembesül a szexualitással, az a minket körülvevő világ, a médián keresztül, ez viszont egy olyan dömping, ami senkinek nem tesz jót, hiszen a túlszexualizált reklámoktól a filmekben látható jelenetekig, egész pici korban jönnek velük szembe nem nekik való tartalmak. Barcs Kriszta hangsúlyozta, manapság már a legtöbb gyereknek hozzáférése van a mobiltelefonhoz, ahol egy kattintásra van a pornográf tartalmaktól, a becslések szerint az online tartalmak

mintegy harminc százaléka ilyen. Sajnos a gyerekek nagy része számára ebben merül ki a szexuális felvilágosítás, viszont ez egy nagyon szerencsétlen formája, hiszen nagyon torz képet közvetít a szexualitásról, káros sztereotípiákat látnak a gyerekek, a pornográf tartalmak ugyanis nagyon erőszakosak, tárgyiasítanak, tele vannak a nőket lealacsonyító képekkel.

Az egyik leggyakoribb tévhit: „az én gyerekem nem lát ilyet”

Mint mondta, számos tévhit él a szülőkben ezen a téren, az egyik leggyakoribb, hogy az ő gyerekük nem lát ilyet. Sajnos ez nem igaz, hiszen szűrőprogramokkal hiába védi ki ezek felbukkanását a gyerek által használt készüléken a szülő, egy társa telefonján, vagy bárhol a környezetében szembesülhet vele. A legjobb tehát amit tehetünk, hogy feltételezzük, hogy fog ezzel találkozni, és időben felkészítjük erre – tanácsolta a pszichológus.

Nem lehet letudni egy nagy beszélgetéssel

A pszichológus szerint a felvilágosítás nem egyetlen nagy beszélgetés kell legyen kamaszkorban, hanem sok-sok kis beszélgetésből álló sorozat. Az első lépéseit a szexuális felvilágosításnak már akkor el kell kezdeni, amikor a gyerek az első lépéseit megteszi, hiszen nem mindegy, hogy pici korban például hogyan nevezzük meg számára a saját intim testrészeit. Ezekkel az apró lépésekkel kezdünk el alapozni, hiszen ez a kisgyerekkortól a kamaszkorig tartó folyamat. Az a jó, ha mindig egy kicsit előre tekintünk, ha tudunk előzőleg, már

kisiskolás korban beszélni a kamaszkori változásokról, hogy ne meglepetésként érje őket. Alapvetően a gyerekek nem kérdeznek erről maguktól, nekünk, szülőknek kell előjönnünk a témával. Minél kisebb egy gyerek, annál meseszerűbben fogalmazzunk, óvodás korban fontos a testrészek megnevezése, lehet mesélni nekik arról, hogyan növekszik a pocakban a kisbaba – tanácsolta Barcs Kriszta. 

Kisiskolás korban már részletesebben beszélhetünk a születésről és a testi változásokról, hiszen egyes lányok akár kilenc-tíz évesen menstruálni kezdenek, ezért fontos, hogy már előzőleg beszéljünk erről, mondjuk el, hogy ez egy teljesen természetes dolog, hogy ne érje őket meglepetésként, és ne ijedjenek meg. Mivel ebben a korban már sokan kapnak saját mobiltelefont, fontos, hogy a szűrőprogramok telepítése mellett, fel is hívjuk a gyerek figyelmét, hogy nem kell mindent végignézni, ami az online térben esetleg szembejön vele, ugyanis vannak olyan tartalmak, amelyek nem neki valók.

A prepubertás időszakban már kezdenek megjelenni a testi változások, és különösen fontos tudatosítani a gyerekben, hogy mindannyian mások vagyunk, rávezetni őket az egyéni különbségek elfogadása, jó felhívni a figyelmüket arra is, hogy ami a médiából árad, az nem feltétlenül valós, nem feltétlenül az a jó, ami menő, hanem ragaszkodhatnak a saját értékrendjükhöz. A 15–18 éves korosztályhoz tartozó kamasszal már érdemes a párkapcsolatok érzelmi oldaláról is beszélgetni, arról, hogy mi számít elfogadhatónak egy párkapcsolatban, hogyan mondjanak nemet, és miként tartsák tiszteletben mások akaratát, illetve hogyan ismerjék fel a bántalmazó kapcsolatokat. 

Előadása végén a pszichológus néhány könyvet, illetve filmet is ajánlott a teremben ülő szülőknek. A kisebb gyerekeknek szól Marie-Claude Monchaux A sehány éves kislány című könyve, a kamaszlányoknak pedig kiváló olvasmány lehet Hoppál Bori Az én testem című kiadványa. Ugyanakkor az előadó saját, Így működik a szerelem című könyve is rendkívül hasznos olvasmány lehet a szülők és kiskamaszok számára. Felnőtteknek ajánlotta többek között a Csapda a neten című dokumentumfilmet, amely az online világban zajló szexuális visszaélésekről, a szexuális ragadozók jelentette veszélyekről nyújt átfogó képet, valamint a Remélem legközelebb sikerül meghalnod című magyar filmet, amely a kamaszoknak kínál rálátást az online tér veszélyeire, a bullying jelenségére.