Nagy Székely Ildikó: Álmatlan dal
A csend óriásterítő,
mi rajta morzsányi világ,
bűnbocsánatból kaptalak,
mint fa rügyét, fű illatát.
Szülész apám ígért meg régen,
ő simíthatta lépteid
a fény felé májusi éjben
felhőujjakkal reggelig.
Míg lélegzésed hallgatom,
szobánkba apró pontok gyűlnek,
lakótelepi csillagok,
elveszettek és megkerültek.
Némán szólítnak. Kellenék –
üzenik fényes csóvanyelven,
hozzád bújok, még ne eressz,
s alszom makacsul, rendületlen.