Mozarttól Ravelig – Tiberius kvartett
2026-03-30 15:00:00
- Csíky Csaba
Az F-dúr négyes (K.168) allegro téma alkatrészeinek tartalmi és hangulati dallamvilága már igazi mozarti arcot mutat. Ámde a tematikában rejlő erő még nem bontakozik ki, és a feldolgozási részekben gyakran a régi, szekvenciális folyamat lép előtérbe. Két évszázados ugrás a zeneszerzésben, és miről beszélünk? Debussyt és Ravelt az impresszionisták közé sorolják, ők ketten az egyedüli fontos alkotók. Debussy zenéje, mint a légpárna, a Ravelé, Sztravinszkij szerint egy jól beállított óra. „A svájci órásmester”, Ravel egy csöppet sem bánta, hogy mesterkéltnek mondják: annál jobban bosszantotta, ha utánzással, plágiummal vádolták, azt mondta, ha már másolásról van szó, Debussy másolta őt. A vita parttalan. Ők nem tudták eldönteni, nekünk pedig illetlenség mindkettőjük nagyságát megkérdőjelezni. Ravel F-dúr vonósnégyese a bemutatóján is és ma is óriási siker. A szó
legnemesebb értelmében vett kamarazenélést hallhatott itt a közönség, olyat, amely a technikai perfekció mellett egyre ritkább. Az oldott játékstílus a házi muzsikálások hangulatát idézte fel, ezzel Mozartot is, Ravelt is visszahelyezte természetes közegébe. Ennek a kisugárzása eljutott a közönséghez is. A felszabadult zenélés mögött persze évtizedek munkája, tapasztalata húzódik meg, kulturált összjáték, fölényes stílusbiztonság, ökonomikus vonóvezetés, vonatkozik ez Dávid Tamásra is, aki tökéletesen, hasznosan beilleszkedett ebbe az összecsiszolódott együttesbe.
