Kutyanyelv (21.)
2025-12-19 11:00:00
- Bölöni Domokos
VERTIKÁL
Kézcsókom, Főszerkesztő Asszony! A Főápoló úr értesített, hogy látogatóm lesz, tökéletesen nyugodt vagyok, bár a hír kissé felvillanyozott.
Szívesen kapcsolódom a tematikához, máris úgy beszélek, mintha a nézőközönség is látna, mert, tetszik tudni, mindig is nagyon kommunikatív és közvetlen voltam s vagyok.
Kész örömmel mesélem el egyik legtitkosabb kalandomat.
*
Lehet annak háromszor tíz éve is, boldogult újságíró koromban keresett meg egy idegen, aki azt állította, hogy ő a függőleges úszómedence feltalálója.
Kíváncsian vártam, mert sosem találkoztam élő feltalálóval. A függőleges úszómedencét illetően pedig bevallom, halvány sejtelmem sem volt, milyen lehet. Függőleges lovakról már tudtam, Kányádi Sándor költőnek van egy ilyen című verse, de lófürösztésről nincs benne szó, az egy másik költő, Tompa László költeményében forog fenn.
Viszont jó a fantáziám, könnyedén el tudok képzelni mindenféle merőleges és ferde, sőt függőleges dolgot…
Kivéve ezt az izét… Az úszómedencét, pláne ha létraszerű.
Hiszen mi, emberek, olyan szerencsétlenek vagyunk, hogy vertikalitásunkat nem tudjuk horizontalitás nélkül elképzelni; a horizonton pedig ott a víz, melynek szintjéhez igazodunk, amikor kinyúlunk az áldott földön… Amely mélytudatunk alatt titokban még mindég egy nagy lapos valami.
Tudnak követni, kérem? De mit is mondok, hiszen önök profik.
Alanyomról senki se mondaná prima vistára, hogy ő a függőleges úszómedence feltalálója. Ha jól megnézem azonban, miután hajszálra olyan, mint minden közönséges ember, feltételezhető, hogy nem is lehetne más, mint akinek mondja magát.
Alig ötpercnyi párbeszédet követően már lelkesedtem is az ötletéért. Tessék csak elgondolni: függőleges úszómedence!…
Pusztán az ötlet legalább másfél Nobel-díjat ér!...
Csakhogy egy kis hézag adódik, komorodott el a feltaláló, majd feltárta aggodalmát.
– Éppen emiatt jöttem be az újsághoz, riporter elvtárs. Hogy segítsenek. Tegyék közzé az én nagy dilemmámat. Azt tudniillik, hogy jóllehet a század egyik legszenzációsabb találmányának vagyok a birtokosa, a kilétem paradox módon fel nem fedhetem, találmányomat nem publikálhatom…
Miért? Hát a vertikál wellness csapdája miatt. Tudniillik a Találmányi Hivatal azt várja tőlem, hogy a függőleges úszómedencével kapcsolatos adataimat tárjam fel, részletesen, az utolsó virguláig; különben nem kaphatok rá szabadalmat!…
Tisztelt Főszerkesztő Asszony! Becsületemre mondom a mikrofonba: érteni véltem a szegény zsenit.
Ha elárulja az új műszaki forradalmat jelentő zseniális rendszeren alapuló függőleges úszómedence titkát; vajon ki szavatolja, hogy nem orozzák el korszakos ötletét, és nem semmizik ki, mint ahogy megannyi zseniális feltalálóval tették?!…
Szegény Feltaláló (szánalommal vegyes tisztelettel mondom nagybetűvel a nevét, tegyük fel, hogy B. F.) annyira aggódik, hogy jaj.
Mégis tudnom kellett valami közelebbit a témáról.
– Mondja el, uram, hogyan lehet lubickolni a különös medencében? Hogy működik?
– Egyszerű – válaszolja. – Mint a lift. Képzelje el, hogy maga egy lift, és le-fel úszik.
Elképzeltem. Nem is nehéz. És a homlokomra csaptam. Te jóisten!
De aztán hirtelen elharaptam a szót.
A függőleges úszómedence feltalálóját biztosítottam: esetét a nyilvánosság elé tárom, hátha tud valaki segíteni áldatlan helyzetén, dilemmájának feloldásában.
Majd sietősen búcsúzásra késztetve valósággal kituszkoltam a zsenit piciny szerkesztőségi szobánkból.
Aztán, mihelyt magamra maradtam, kéjesen elüvöltöttem magam.
– Heurééékaaaaaaa!
Milyen ostobák is a feltalálók, kuncogtam. Hiszen ha ez a mafla fel tudta találni a függőleges úszómedencét, már csak egy millimikronnyi gondolat: és ki van találva a kombinált, azaz háromdimenziós úszómedence! Amelynek legfőbb szenzációja, hogy nemcsak függőlegesen lehet benne úszkálni, hanem vízszintesen is, a szó legszorosabb, igazi, tehát nedves értelmében!
Egyúttal azonnal gondolkodóba is estem. Ha ezt a B. F.-et zaklatják a találmánya miatt, mely voltaképp csak fél találmány, hiszen most fedeztem fel a komplex változatát, mi történik majd velem?!
Hiszen az én találmányom kozmikus! Ennek alapján az egész kozmoszt be lehet tempózni mellen, háton, pillangóban, ahogy tetszik, föl-le, stafétával stb…
Ha ezek rájönnek, hogy én mit tudok, talán agykollapszust hajtanak végre rajtam, kiszivattyúzzák a tudásomat, s én ténfereghetek árván, mint valami űrroncs, a szerkesztőség poros folyosóján…
Nem kilincselek hát, mert még szimatot kapnának a kopók. Titokban feltárcsáztam önöket, kegyedet, Tisztelt Asszonyom, aki a tévé tudományos adását szerkeszti.
Kegyedet azzal vettem le a lábáról – bocsánat, nem szó szerint gondoltam –, hogy volna ez a korszakos… találmány.
És hogy bizisten nem, nem telefontéma. Hanem ha esetleg be tetszenének jönni…
És tessék: itt vannak önök. Kegyed, személyesen!
Ami a találmányomat illeti, hát megvallom, magam is gondban vagyok. Legjobb volna, ha élőben menne az adás… Hogy ország-világ előtt vágjam a pofájukba ezeknek, hogy…
Bocsánat, tudom, tudom… Csitt, egy szót se!…
Nehogy már megtudja ez az izé, ez a B. F.; és a végén még azzal vádaskodjék, hogy elloptam a találmányát…
Mert ez már az én találmányom, kérem. Teljesen az enyém!
Hogy tetszik mondani? Hogy osztozzunk a jutalmon és a kitüntetésen azzal az eszefutival?
Rögtön, Főápoló úr.
Azonnal.
Csak még ennyit a tévészerkesztő Asszonynak.
Hogy én?… Azzal?… Ugyan kérem…
De hiszen az paranoiás.
A vak is láthatja!…
