*Fotó: Bálint Zsigmond
A Kis-Küküllő menti népmesék és balladaköltészet értékmentője, a székely rovásírás élő lexikona 89 éves korában elhunyt.
Korondon született, de hat és fél évtizede, amióta kibédi tanár lett, sorsa és munkássága egybefonódott e vidékkel. Irigylésre méltó munkabírásának köszönhetően a Népújság hűséges külső munkatársának mondhatjuk. Igaz, első írásai a jogelődünkben, a Vörös Zászlóban jelentek meg még 1959-ben. Kezdeti irodalmi próbálkozásai után elragadják a vízitündérek, és magukkal röpítik a népballadák, népmesék világába. Saját gyűjtéseit tartalmazó tucatnyi kötete és számtalan publikációja tanúsítja, hogy otthonra talált. A legrangosabb etnográfiai folyóiratok közlik írásait. Megszállott kutatója volt a székely rovásírásnak.
Munkássága elismeréseként 80 éves korában, 2017-ben Életműdíjjal tüntette ki a Kriza János Néprajzi Társaság, és Értékteremtő díjat adományozott neki a Maros megyei EMKE. Ez utóbbi díj átadásán Bölöni Domokos munkatársunk mondott laudációt A kibédi kenyér illatáról címmel:
„Ráduly János már túllépett a bűvös százon, a száztízen is: ez nem az életkorát jelzi, hanem a neve alatt megjelent kiadványok számát. A magas szám ne riasszon el senkit, és irigykedésre sem való, mert jórészt főleg füzetek sorát jelenti, a szerző költségén, spórolt nyugdíjából. (…)
Fantasztikus munkabírásáról árulkodik a napló utolsó bejegyzése (1989. augusztus 23., szerda): Késő délután elkúrálom az állatokat, s vissza a kézirat mellé, a vacsoráról is ‘megfeledkezem’. Pontosan éjfélre kész az új, a véglegesített változat: 380 gépelt oldal, három példányban. Egyszer még – holnap, holnapután – át fogom az egészet olvasni, aztán mehet Kolozsvárra. Címlapot kell még gépelnem hozzá. A legelső lapra ez kerül: Hold elejti, Nap felkapja. Kibédi találós kérdések. Gyűjtötte, bevezető tanulmánnyal ellátta Ráduly János.
Nagy elégtételt érzek. A munkatempó diktálta feszültség lassan oldódni kezd. Most érzem igazán, mennyire fáradt vagyok.
Lefekszem, de furcsamód nem tudok aludni. Látomásaim vannak. Egy adott pillanatban a reggel felkelő Nap látványa jelenik meg előttem.
– Olyan, akár a frissen sült kenyér – mondom. A hasonlatot kitűnőnek érzem. Az agyamban gyermekvers motoszkál, fél órán belül el is készül. Íme: »Reggelente, / mikor a Nap / hozzánk ismét / visszatér, / friss, akár a / kemencéből / most kiemelt / sült kenyér.«
A versbeli sült kenyér illatától elbódultan alszom el.
A tiszta szívű ember tud így érezni és írni. Akinek a lelke is illatozik, akár a mesebeli lágy kenyér” – fejezte be laudációját Bölöni Domokos.
Olvasói, tisztelői és a Népújság munkatársai nevében kívánom, hogy a tündérek világában nyugalomra leljen.
