Egy kém zenéje (6.)

Az elképesztő népszerűséget kihasználandó, Theremin professzor amerikai tartózkodási engedélyének meghosszabbítását kérte. Természetesen megadták neki. Hotelszobájában 1928 júniusában már harminc zenésznek tartott magánórát tereminoktatásból, júliusra pedig húszezer jegyet adtak el egy szabadtéri koncertre. A hangosító berendezéseket is maga a feltaláló építette. A bemutató végén már harmincezer ember tapsolt a zenélő tudósnak.

Élt New Yorkban egy Clara Reisenberg nevű hegedűművésznő, aki egy baleset folytán nem tudott tovább hegedülni. Kipróbálta a teremint, és azon sikerült muzsikálnia. Azon nyomban arra kérte a tudóst, hogy az addigi hatoktávos helyett neki kilencoktávos teremint építsen. Hiába magyarázott neki a feltaláló, hogy az elektroncsövek miatt ez lehetetlen, a hölgy addig hisztériázott, míg a tudós mégiscsak kiizzadta magából a kilencoktávos hangszert. A koncerten öt teremin képes volt olyan hangerővel megszólalni, amilyet még szimfonikus zenekar sosem produkált. Theremin – ismerve Clara anyagi nagyhatalmát – egy újabb találmányát vetette be önmaga védelmére. Saját tervezésű hangfelvevő készüléket épített, mely acéldrótra rögzítette az előadást, és elküldte Moszkvába. A szovjet pszichológusok alaposan elemezték a műsort, és úgy látták, saját propagandájuk érdekében alkalmazniuk kellene a dühkitöréseiről ismert művésznőt. Mivel a Reisenberg családot anyagi juttatásokkal nem győzhették meg, csak elképzelés maradt a sérült Clara művészetének kihasználása saját céljaikra.

Míg Theremin úszott a dicsőség hullámain, és vastaps kísérte minden lépését, felesége, Kátya Konstantinova teljesen elhanyagolva élt az új világban. A nyelvet nem ismerte, emiatt néhány ember társaságára szorult. Ráadásul Kátya néhányszor rajtakapta férjét, amint Clara elsorvadt kezével ölelgeti. Félreérthetetlen volt a helyzet. Aztán Theremin bezárkózott a laboratóriumába, és ki sem jött onnan reggelig. Kátya még mindig nem sejtette, hogy férje kémkedéssel is foglalkozik.

Clara Reisenberg egyszer megrendítő levelet küldött a professzornak: „Apa nem engedi, Leon. Tudja, mi nagyon vallásosak vagyunk, és csak a megjelöltek szűk köréből házasodhatunk. A vér vonalának nem szabad megszakadnia. (…) Jó volt Önnel. (…) Örökre áldani fogom a nevét, mert Ön visszaadta nekem a zenét. Köszönöm. Vigyázzon magára. Kérem, ne telefonáljon többé. Majd én hívom, ha újra lesz erőm a találkozásra.”

Clara helyét hamarosan Amerika leggazdagabb emberének a felesége vette át. Lucy zenerajongó bankár családja az ország csendes ura volt: pénze és hatalma végtelen. Kátya mégsem volt féltékeny rá, mert felismerte, hogy a nő csak szórakozik Thereminnel. Aztán feltűnt egy másik Clara – Clara Rockmore. Ez a Clara már igazi veszedelem volt, mert a professzor bábként engedelmeskedett neki. Kátya teljesen elmagányosodott, és nem véletlen, hogy egy orosz vallási szektába keveredett. Aztán 1928 őszén felkereste Theremint egy titokzatos férfi, hosszan beszélgettek, és a professzor utasítást kapott, hogy – ha jót akar magának! – mihamarabb váljon el Kátyától. Theremin természetesen engedelmeskedett. Kátya postán kapta meg a válási végzést Moszkvából…

A professzor amolyan elektronikus félisten szerepét vitte színre az Újvilágban. Korának technikai lehetőségeit elképesztő módon kihasználva olyan technikai találmányokkal rukkolt elő, hogy azok láttán még ma is elcsodálkoznánk. Ott volt például a terpsiton, ami érzékelte a színpadon táncolók mozgását, és zenévé alakította a tánclépéseket. Aztán egy zeneszerző, Henry Cowell arra kérte, hogy készítsen neki virtuális elektromos dobot. Ez a műszer arra volt képes, hogy a térben egy kitapasztalt pontot kellett „megütni” ahhoz, hogy megszólaljon a dob. Ez a készülék nem kevesebb mint tizenkét dobhangot volt képes reprodukálni, aztán hamarosan következett a 2.0 verzió, ami már huszonnégy dobhanggal zsonglőrködött. Csellista lévén, Theremin professzor húr nélküli elektronikus csellókat is „piacra dobott”, majd szórakozásból születésnapi tortaforgató műszert gyártott, amelyet ha megközelített az ünnepelt, a torta forogni kezdett. A puszta látványosságok mellett fotocellával és rádióhullámokkal működő betörésriasztókat is eladott.

Míg a nőtlenné tett professzor találmányain dolgozott, az a bizonyos Julius Goldberg – amerikai nevén Gorham – azzal töltötte az idejét, hogy a Theremin találmányaiból befolyt és a labor polcán kisimított pénzét rendszeresen dézsmálta, és az ingyen jövedelmet alkoholra és kéjnőkre költötte. Bizonyára Theremin éleslátásáról tanúskodik, hogy hagyta zülleni megfigyelőjét, hogy míg az élvezeteket hajhász, addig ő szabad életet élhessen. Így sikerült megismerkednie Lavinia Williams táncosnővel, akivel 1937 őszén az elmaradhatatlan Goldberg társaságában házasságot kötött. Aztán a frigy megkötése után sajátos csatornán ment Moszkvába az üzenet, hogy „személyes okok miatt képtelen vagyok elhagyni Amerikát, (…) de kész vagyok további feladatokat vállalni”.

A válasz ugyanoda érkezett Sziklától Kék Madárnak: „Azonnal térjen vissza Moszkvába!”