2022. július 3., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Fásultan, közönnyel és tompuló érzelmekkel bámuljuk a képernyőkön villódzó szörnyűségeket. A hírtelevíziók szerkesztői, mint megannyi pályatévesztett akciófilm-rendező, egymást túllicitálva lökik elénk a kiégett harckocsik roncsait, a robbanó lövedékek füstfellegeit, a harcoló katonák elszánt tekintetét.


Néha ugyan még látni empátiával készült riportokat a megcsonkított emberi sorsokról, a gyermekkoruktól megfosztott kiskamaszokról, a párjukat vesztett asszonyokról. De ez is torz képet ad a szomszédságunkban zajló szláv „testvérháborúról”. Senki nem vitatja a bomlott agyú agresszor kilétét, de az elesett orosz kiskatonáknak is van anyjuk, testvérük, feleségük, gyerekük. A gazdasági-katonai világuralmi érdekek összecsapásának áldozatai ők is. Valaki őket is siratja. De Európa nyugati felében erről nem illik beszélni. Az unió megálmodójának békeprogramját csak az ünnepi szónoklatok cicomázására veszik elő, és megfeledkeznek arról, hogy a katonai tömbök ingatag egyensúlya mindig háborús fenyegetettséget idéz elő. A nagyhatalmi ambíciókat pórázon lehet tartani ideig-óráig az esztelen fegyverkezéssel, amint a nagyon is forró hidegháború bebizonyította. Ám a lefojtott gőz a fazékból kiszabadul, és nagyon megégetjük magunkat. Ez történt most is. És amint már több nyugati elemző megjegyezte: hosszú távon káros lesz Oroszország megalázó kirekesztése minden területen. Ilyen megalázó békeszerződés vezetett a második világégéshez. Lehet, hogy a mostani gazdasági szankciókat is mi jobban megszenvedjük, mint az orosz nép. Erkölcsileg pedig megkérdőjelezhető az orosz művészek, sportolók diszkriminálása. Ráadásul senkit sem szabad származása miatt büntetni, legalábbis a nemzetközi jogszabályok szerint. 

A cannes-i filmfesztivál ebből a szempontból kivételnek számít. Ugyan a megnyitó sztárja a Kijevből videón bejelentkező ukrán elnök volt, aki jó érzékkel kapcsolta üzenetét a film világához, természetesen a saját szemszögét igyekezett filmes példákkal alátámasztani. Charlie Chaplin A diktátor című filmjével vont párhuzama talán egy kicsit erőltetett, de a művészi túlzás ez esetben elfogadható. Annál is inkább, mert a zsűrielnök beszédében kiemelte, hogy 1939-ben a fasizmus elleni küzdelem szándékával jött létre a cannes-i fesztivál. Most ezekhez az értékekhez igazodnak, mivel a film olyan érzelmi fegyver, amely a fásultság, a közöny ellen harcol.

A francia Riviéra kiemelkedő kulturális eseményén nemkívánatos vendégek az orosz kormányhoz köthető hivatalos személyek és újságírók, de nem vonatkozik a tiltás a kormánykritikus orosz művészekre. A hivatalos versenyprogram is egy orosz alkotással vette kezdetét.

Talán egyszer a művészet legyőzheti a fegyvereket, és a diktátorok nevetség tárgyává silányulnak.