2022. szeptember 27., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A minap Soós János és Szász Lőrinc – az 1980-ban alakult marosvásárhelyi Elektromaros Munkás Sportklub két korábbi vezetőségi tagja, ügyintézője – Koncz Györggyel, az alakulat egykori játékosával közösen gondolt egy merészet, és egy hét leforgása alatt a Szász L. által üzemeltetett Tudor negyedbeli vendéglátó-helyiségbe összehívta a 35 évvel korábban B osztályba feljutott alakulat zömét egy estebédre, pohárköszöntőre. 

Az első hivatalos találkozón részt vettek Marius Maier és Varró Sándor kapusok, továbbá Márton László, Koncz György (csk.), Lucian Oltean, Claudiu Sălăgean, Eduard Bota, Cristian Moldovan, Aurel Stoica, Cristian Stoica, Szakács Mihály, Kalló Géza, Bálint Lajos és Újfalvi Ferenc mezőnyjátékosok, továbbá Dolfy Freitag (az alakulat egykori szertárosa), Márton Géza (a csapat korábbi játékosa), Ioan Vasu (egykori vezetőségi tag), valamint Ioan Coca (az Elektromaros valamikori kézilabdása), a jelenlévők barátja is. 

A baráti találkozóról többen ilyen-olyan okok miatt hiányoztak, a jelenlévők viszont megemlékeztek a szakosztály azon időszakának hajdani vezetőiről, edzőiről és játékosairól (Dorin Naste, Vasile Moldovan, Emil Nae, Gáll Dezső, Fanici András, Jánosi Mihály, Kuti Csaba, Dobra Csaba volt labdarúgók, Misu Gheorghe szakosztályelnök, Józsa Márton szakszervezeti elnök, Harkó Victor és Vasile Farcas vezetőségi tagok és id. Újfalvi Ferenc ifiedző), és késő estig vitatták meg az egykori mérkőzéseket, a régmúlt emlékeit. 


Az elektrósok így emlékeznek vissza:

Soós János: ,,Abban az időszakban az Elektromaros az ország második legnagyobb munkás-sportklubja volt, amely 16 szakosztályt üzemeltetett. A legnagyobb a galaci, hasonló méretű egyesület volt… A legnagyobb érdeme Olteanu vezérigazgatónak volt, aki szívvel-lélekkel és anyagiakkal támogatta a sportot a klubon belül.”

Szász Lőrinc: ,,A vezetőség szabad szombatot adott minden alkalmazottnak, aki a hétvégi hazai mérkőzésre vett egy jegyet és egy programfüzetet, így persze, hogy telt házas mérkőzések voltak... Még repülővel is utazott a csapat Mangaliára mérkőzésre, a Callatis ellen, és a szurkolók szinte mindenhová elkísértek.”

Dolfy Freitag: ,,Alig 17 évesen lettem az Electro szertárosa, de a nyolc év alatt sikerült kivívni a játékosok tiszteletét.”

Koncz György: ,,Futballistakarrierem legszebb éveit töltöttem az Elektromarosnál.”

Kalló Géza: ,,Mindig nagy tisztelet övezett minket a szurkolók részéről, ami melegséggel töltött el.”

Aurel Stoica: ,,Bárhol is játszottam több ezer ember előtt, örökké érződött, milyen az Elektromaros drukkerei előtt futballozni.”

Eduard Bota: ,,Esős időben a csapat hosszú ujjú, sárga-kék trikója mindig alaposan átázott, így nehezebb volt, de büszkén viseltük mindannyian!”

Az Elektromaros 1986–1987-es, C osztályt nyert együttese. Felső sor, balról jobbra: I. Groza, V. Freitag, Cr. Moldovan, Karda M., Monoki M., Fazakas Árpád vezetőedző, Papp S., Jánosi L., Ursu J., Körtési B. és St. Bordea. Középső sor, balról: Fanici A., Varga L., C. Ritea, M. Maier, Zibilean T., D. Naste (másodedző), Szakács M., Koncz Gy. és Szilágyi J.  Alsó sor, balról: I. Vlad, György Cs., Cr. Stoica, Cl. Sălăgean, Gh. Neagu, Szente Cs., Vass L. és Kilin Z. 

Kép: Szente Csaba


Mikor volt az Elektromaros B osztályos?

Az Electro az 1983-as bajnoki győzelem után került fel a C osztályba. Az akkori együttesben a következő futballisták szerepeltek: Maier, Bordas, Covaciu, Ursu, Benő, Blázi, Ábrám, Monoki, Cl. Sălăgean, Karda, Cr. Stoica, Szakács, Kalló, Bordea, Kuti, Ratea, Dobra, Mihály, Bora és Muntyán. 

Az 1984–1985-ös szezon végén a csapat a 7. helyen végzett (gólkirály Man), majd az 1985–1986-os idényben a szebeni Inter után a 2. helyen végzett (gólkirály Varga L.). 

Az 1986–1987-es C osztályos bajnoki évad végén, Fazakas Árpád és Dorin Naste vezetésével az Elektromaros az első helyen zárta a tabellát a szászrégeni Avântul és a székelyudvarhelyi Progresul előtt – így felkerült a B osztályba –, ekkor a csapat gólkirálya Fanici András volt 13 góllal. 

Az akkori csapat felállítása így festett: Naste, Maier, Zibilean, Jánosi, Körtési, Vass, Szilágyi, Koncz, Karda, Koncz, Cl. Sălăgean, Cr. Stoica, Szakács, Freitag, Monoki, Kilin, Ratea, Papp, Varga, Bordea, György, Fanici, Neagu, Szente, Groza, Cr. Stoica és Ursu. 

A B osztályba frissen feljutott alakulatot a vezetőség a következő játékosokkal erősítette az első évben: V. Moldovan (CIL Máramarossziget) – kapus, Gáll Dezső, L. Popa és Márton L. (ASA), I. Lechinţan (Mureşul Marosludas), E. Grigore (Minerul Balánbánya), I. Albu és S. Popa (Mureşul Déva), I. Cristea (FC Nagybánya), Kuti Cs. (Chimica Dicsőszentmárton). 

Az 1987–1988-as idényben új edzőpárossal (M. Pigulea és Fazakas Á.) az Elektromaros a 13. helyen végzett a B osztályban – 13 győzelmet ért el az idény során, és a házi gólkirály Claudiu Sălăgean volt 7 találattal –, míg a csoportelső a nagyszebeni Inter lett, melynek akkori elnöke, szimpatizánsa, fő támasza Nicu Ceauşescu volt, a diktátor kisebbik fia. Ez időszakban a csapatot erősítette többek közt M. Basno és S. Gangu (Chimia Râmnicu Vâlcea), meg Ad. Pigulea Universitatea Craiova – ifi). 

A klub vezetőségének nem tetszett a 13. hely, így menesztették Marcel Pigulea edzőt. Helyét az 1988–1990-es idényben Czakó János – Fazakas Árpád vette át, ők aztán a csapathoz csábították az ASA négy játékosát, Varrót, Jeneit, Botezant és Cr. Moldovant. 

Abban az évadban a dobogó harmadik fokára tornászta fel magát az együttes (gólkirály Sorin Popa – 6 gól), sőt a csapat 1988-ban a Románia-kupa-sorozat nyolcaddöntőjében búcsúzott a sorozattól, miután a Bákói SK kemény diónak bizonyult, így nem kerülhetett össze a Steauával. 

Itt megemlíthető az is, hogy az Elektromarosnak az akkori A osztályos Sportul Studentesc-et (többek közt I. Manu, M. Marian, C. Pana, L. Burchel, G. Iorgulescu, T. Cristea, C. Stanici, M. Popa, A. Ţicleanu, I. Munteanu, Fl. Motroc, M. Şumudică és M. Ţârlea is ott játszott akkor) sikerült kiejtenie a Románia-kupa tizenhatoddöntőjében egy drámai büntetőpárbaj után (8-7), miután a pályán 1-1 volt az eredmény a néhai Fanici góljának köszönhetően. 

Egy év múlva az Elektromaros a 16. helyen zárta a pontvadászatot, ami túl kevés volt a bent maradáshoz, így örökre búcsúzott a B osztálytól. 


Városi rangadó, vastribün, majd megszűnés

Az 1989–1990-es idény érdekessége az volt, hogy 29 év megszakítás után Marosvásárhely újból városi rangadót rendezhetett: november 26-án a Ligetben az ASA és az Elektromaros 0-0-s döntetlent ért el, míg a tavaszi idényben, május 27-én az ASA 2-1-re legyőzte idegenben akkori riválisát. Korábban, az 1961–1962-es idényben volt ehhez hasonló példa Maros megyében, amikor a helyi Mureşul (edző: Kiss István – Lukács Ede) és az Incze II. László (Paci) által edzett IRA (utólag Rapid) volt B osztályos. 

Mivel az Elektromaros 1987-ben felsőbb osztályba lépett, a Haladás utcai stadiont felújította a vezetőség, a kiváló gyepszőnyegű pálya köré vasbeton lelátókat építtetett, melynek befogadóképessége 6000 fős lett, de számos mérkőzésen ez a férőhelyszám sem volt elég: a szurkolók a stadion melletti négyemeletes tömbházak tetejéről is követték a meccseket. 

Idővel, azaz 2006-ban az Elektromaros összeolvadt a nyárádtői Unireával, amely egy év múlva felkerült a C osztályba, sőt akkor a nyárádtői stadionba került az Elektromaros beton lelátója, a vasszerkezet meg a hulladékgyűjtőbe. 

– Hihetetlen, de igaz, hogy az egykori Elektromaros sportpálya szántóföldként volt nyilvántartva, amelyet 1990 után visszaigényelhetett a hajdani tulajdonos. Mivel kiegyezett a gyár hajdani vezetésével, nem tartott igényt a területre, amire később az ismert gyógyszergyár épült. Így nem kellett az új tulajdonosnak új sportpályát építenie, mint ahogy a törvény megszabja: ha egy sportpálya helyébe másvalamit építenek, akkor máshova újabb sportpályát kell felépíteni – mondta el egykoron Fazakas Árpád a Központnak. 

 Fotó: Czimbalmos Ferenc