A Bethlen Gábor Kollégium épületegyüttese Nagyenyed szívében egy sarokparcellán áll, a Vártemplom bejáratával szemben. Az L alaprajzú főépület két szárnya a parcella utcai, keleti és déli szélein emelkedik. Az együtteshez egy dendrológiai park is tartozik, mely a telek nyugati oldalán emelkedő dombon terül el, a dombtetőn áll Bethlen Gábor emlékműve. Az együttes műemlékileg legértékesebb épületei a főépület, a laboratóriumok – a régi elemi iskola –, a mai elemi iskola, a tornacsarnok és a Bagolyvár. A kollégium archív ábrázolásokon is megörökített legkorábbi épülete az a négyszögű, belső udvaros épület, amely az 1720–1740-es években készült angol adományból, és 1849-ben pusztult el.
Bethlen Gábor célja
1622 májusában a kolozsvári országgyűlés elfogadta az Academicum Collegium seu Gymnasium Illustre alapítását.
A kezdeményező Bethlen Gábor fejedelem célja az volt, hogy a költséges külföldi egyetemek helyett az országban neveljen értelmiségieket.
Bethlen a Gyulafehérváron létesített intézményt egyetemmé kívánta fejleszteni, de végül csak a teológiai fakultás szerveződött meg.
A fejedelem a kollégium használatába adta saját nagy értékű könyvtárát. 1629‐ben, kevéssel halála előtt jelentős birtokadománnyal biztosította a kollégium számára az anyagi alapot, amelynek segítségével az elkövetkezendő három és fél évszázadon át lehetővé tette az akadémia működését.
A fejedelem Németországból szerződtet tanárokat, akik főiskolai szintre emelik az intézményt
Kollégiumi típusú intézmény volt, ami azt jelenti, hogy a főiskola mellett közép‐ és alsófokú tagozata is volt. Tekintélyének megerősítése végett a fejedelem Németországból is hívott neves tanárokat.
Martin Opitz és Philipp Ludwig Piscator ugyan csak rövid ideig maradt, de Johann Heinrich Bisterfeld és Johann Heinrich Alstedt haláláig itt tanított, valóban főiskolai szintre emelve az intézményt.
A tatárok Gyulafehérvárt 1658‐ban elpusztították, áldozatul esett az akadémia épülete is. I. Apafi Mihály fejedelem 1662‐ben Nagyenyedre helyezte át az iskolát.
Apafi a helyreállított gyulafehérvári épületben adott helyet 1672‐ben az elűzött Sárospataki Református Kollégiumnak. Az uralkodó 1716‐ban a császári katonaság számára elvette az épületet, melyet kaszárnyává alakítottak.
Az iskola Marosvásárhelyre költözött.
1653‐tól a kollégium egykori diákja, a később híressé vált Apáczai Csere János rövid ideig tanított is az intézményben.
A nagyenyedi zsinat elfogadja, hogy a kollégium véglegesen Nagyenyeden működjön
1662 októberében, Bethlen János kancellár javaslatára I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem rendeletet adott ki a gyulafehérvári akadémiának Nagyenyedre való áthelyezésére.
Az áthelyezést először csak ideiglenesnek szánták, de 1682‐ben a nagyenyedi zsinat elfogadta, hogy a kollégium véglegesen Nagyenyeden működjön.
Az intézmény kilencosztályos elemi tagozatból és a felsőbb képzést lehetővé tevő hat osztályú gimnáziumból állott.
Aki a gimnáziumban tanult, és aláírta törvényeit, deák lett. A deákok két csoportból álltak: a bentlakó deákok voltak a tógátusok – akik magas süveget és violaszínű, hosszú tógát viseltek –, a kintlakó deákok voltak a publikusok – ők polgári ruhát viseltek.
Tiege ezredes elpusztítja Enyedet és a Kollégiumot
A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudtuk meg, hogy a kollégium fejlődését az 1704‐ben bekövetkezendő események szakították meg. Az év virágvasárnapján Rabutin tábornok parancsára Tiege ezredes elpusztította Enyedet, s vele együtt a kollégiumot is.
A polgárság nagy része – beleértve a diákokat is – az Őrhegyre és a környékbeli erdőkbe menekült.
A kollégium diákjai és a városbeli férfiak megtámadták a rablás után visszavonuló osztrák seregeket. A harcban elesett diákok emlékére a nagyenyedi Kápolnadombon állítottak emlékművet.
Az angol pénz
1707‐ben a kurucokat üldöző labancok újból feldúlták a várost és a kollégiumot.
A kollégium rektora, Pápai Páriz Ferenc és gróf Teleki Sándor gondnok az angol királytól kértek segítséget. I. György brit király engedélyezte a gyűjtést a kollégium megsegítésére; az így kapott összeget később az angol pénz néven emlegették.
1712‐ben a fejedelmi tanács megszűntével a kollégium vezetését a Református Egyházi Főtanács vette át. 1720–1743 között az angol pénzből felépült az ókollégium.
1775‐ben a megnövekedett létszámú diákok elhelyezésére az intézmény új épülettel gazdagodott – a mai fiúbentlakással.
A 18. század végén és a 19. század elején híres tanárok jöttek a kollégiumba tanítani, köztük Zágoni Bodola János, Benkő Ferenc, Herepei Ádám, Hegedüs Sámuel, Köteles Sámuel és Szász Károly. Herepei Ádám támogatásával létrejött a kollégium diákjai által szervezett Nagyenyedi Magyar Társaság és a Theatralis Társaság.
1836‐ban megépült a jelenlegi épület déli szárnya.
A Kolozsváron beindított tanítóképzőt Nagyenyedre helyezik át
Az 1848–1849‐es szabadságharc során 1849. január 8-án éjszaka elpusztították a kollégium nagy részét.
Elpusztult az értékes könyvtár és a tanszerek nagy része is.
1850 tavaszán Vajna Antal és Incze Dániel a romok között megkezdték a tanítást, negyven elemi és nyolc gimnáziumi tanulóval.
1858‐ban Nagyenyedre helyezték át a Kolozsváron beindított tanítóképzőt. Első választott igazgatója Gáspár János lett.
Az 1867–68‐as tanévben a kollégium diákjainak létszáma 1120 volt.
1883–1885‐ben megépítették az intézmény keleti szárnyát.
A millenniumi ünnepély alkalmával a kormány 30 ezer forint államsegélyt biztosított az iskola bebútorozására és a tornacsarnok építésére.
1920‐tól kezdve az állam a kollégium birtokainak nagy részét kényszerbérbe vette át.
1950‐től a tanítóképző hét éven át nem működött, 1957‐től óvónőképzővel kiegészülve újraindult.
1963-ban betiltják a Bethlen Gábor Líceum elnevezést
Az 1922‐ben megszervezett 300. évforduló ünnepségei már más viszonyok között zajlottak.
Ugyanabban az évben a földreform során a román állam kisajátította a kollégium birtokainak oroszlánrészét, és ezzel megszűnt a tanintézményt gazdaságilag fenntartó jövedelemforrás. A működési költségek felemésztették a megmaradt aprócska birtokokat is, hiszen a kollégium mint református püspökség alá tartozó intézmény nem kapott állami támogatást.
A kommunizmus beköszöntével, 1948‐ban két kormányrendelettel a maradék ingatlanokat is államosították, beleértve a székhely épületeit is, a kollégiumot feloszlatták, és magyar nyelvű pedagógiai líceumot hoztak létre a helyén, amely átvette a tanári kart.
A Bethlen Gábor Líceum elnevezést 1963‐ban betiltották, és 1975‐ben a hajdan három fakultással működő akadémiát ipari líceummá alacsonyították le.
Az 1989‐es fordulat után a tanintézmény elméleti líceummá alakul át, 1993-ban újra felveszi a Bethlen Gábor Kollégium nevet, ma nemzeti kollégiumként működik.
Erdély egyik legfontosabb – és leggazdagabb – felsőoktatási intézménye
A kollégium mai épületegyüttesét az állami támogatásból épített keleti szárny 1883–1885 közötti megépülésével nyerte el, tervezője a kolozsvári Szalay Ferenc építész volt.
A keleti szárny megépítésével a kollégium Nagyenyed második legnagyobb épülete lett a Vártemplom után.
Weisz Attila az Adatbankban közzétett összeállításában világít rá arra, hogy az elegáns, eklektikus stílusú főhomlokzat a közép‐ és sarokpavilonjaival a korszak nagyvárosi palotáira emlékeztet, melyek bankoknak, közigazgatási vagy oktatási intézményeknek székhelyeként épültek.
A szárny építésének idején a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium még Erdély egyik legfontosabb – és leggazdagabb – felsőoktatási intézménye volt, és vezetősége az új épülettel reprezentálni is próbálta ezt.
Több reprezentatív helyiséget historizáló díszítőfestés borított
A keleti szárny is kétemeletes, egyenes és félköríves záródású ablakai elegáns vakolatkerettel rendelkeznek. Az emeletek felől a belső udvarra árkádsor nézett, később az árkádokat beüvegezték.
Az ablakok és az ajtók még őrzik az eredeti asztalosmunkát és vasalatokat, a főbejáratot gazdag fémrács ékesíti, 1885‐ös évszámmal, fölötte a kollégium címere látható.
A keleti szárny építésével egy időben korszerűsítették a déli szárny külső homlokzatát is.
Több reprezentatív helyiséget historizáló díszítőfestés borított, ezek mára legépebben az első emeleten, a Természetrajzi Múzeum termeiben és a mai könyvtár melletti, hajdani rajzkabinetben maradtak fenn.
Egy archív fotón jól látható a díszterem hasonló dekorációja is.
A múzeum tárlóinak jelentős hányada 19. századi eredetű
Szintén Weisz Attila közléséből tudjuk meg, hogy a díszterem korabeli bútorzata majdnem teljes egészében megőrződött, de más elrendezésben.
Igen szép darabok a faberakásos pulpitus, a két monumentális, gazdagon díszített öntöttvas kályha és az öntöttvas oszlopok által alátámasztott karzat.
A múzeum tárlóinak jelentős hányada is 19. századi eredetű.
A kívülről támpillérek által tagolt tornacsarnok a Bagolyvártól nyugatra helyezkedik el, és 1896‐ban épült, neogótikus stílusban. Az együttes északi végében, már a parkban épült 1906‐ban a szecessziós díszítést is alkalmazó kollégiumi kórház, majd a tornacsarnok mellett Kós Károly tervei alapján, 1936‐ban a viszonylag egyszerű tömegformálású, hangulatos megjelenésű régi elemi iskola, amely a mai laboratóriumok szárnya.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért és a segítségért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek, dr. Kálmán Attila tanártörténésznek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek.
Demján László műemlékvédő építész kiegészítése
„Sirassátok scholát benne károtokat,
tudósok ily ékesgető tagotokat!
Nem nézi idegen szűkült sorsotokat,
nem olcsítja mint ez, könyvbéli árukat…”
Nagyenyed leégett fájdalmát, elpusztult iskoláját siratta fenti soraival egykoron Pápai Páriz Ferenc. Az az „erdélyi Hippokratész”, az orvostudományok doktora, nyelvész, szótárszerkesztő, egyháztörténész, humanista tudós, aki a fejedelem és a kurátorok határozatával 1680. január 8-án átvehette az ősi iskola irányítását.
Az önálló erdélyi egyetemalapítás gondolata megfogant már János Zsigmond terveiben is, amelyet végül az 1571. évi január 6–14-i marosvásárhelyi országgyűlés szentesített.
Egy központban összpontosított akadémiai képzés mégsem valósulhatott meg egészen Bethlen Gábor uralkodásáig. Látva a császáriak által ideiglenesen megszüntetett heidelbergi egyetem utáni űrt, azonnal megalapította a Collegium Academicumot, az európai református szellemiségű felsőoktatási intézményt, amelyet később az 1662-ben Székelykocsárdon, a katonai táborban keltezett rendeletében Apafi Mihály a fejedelmi fővárosából Nagyenyedre való ideiglenes áthelyezésével módosította.
Ezzel együtt az udvari és erdélyi adminisztráció hivatalos képzését terjesztette ki a Maros-parti városkára, amelyet végül az 1682-es református zsinat is jóváhagyott. Innen datálható Erdélyben a „kollégium” szó, amely a felsőfokú iskolai testülettől jutott a mai értelmezésében elfogadott középiskolai tanulmányok intézményéig. Korábban – sikertelenül ugyan – próbálkoztak Kolozsvárra vagy Szászsebesre történő képzés kitelepítésére, talán mégis ez a választás volt a legsikeresebb.
Minden nagyon pompásan és az eredeti elgondolásoknak megfelelően működött ezek után, az uralkodói udvar számos birtokadományai, a nemesi családok tárgyi vagyonkiegészítései és gyűjteményes könyvtáraik áttestálása mind az iskola gazdasági megerősödéséhez vezettek. Szellemi és pedagógiai értelemben is nagy ugrás volt a külföldön végzett és hazahívott professzorok mellett külhoni hírességek felzárkóztatása, alkalmazása. Rövid időn belül kiérdemelte tanítási módszereivel, kiemelt kutatásaival és gyűjteményes anyagainak bővítésével, könyvtárával és későbbi önálló nyomdájával az Erdély legikonikusabb alsó-felsőszintű tanintézményének járó hírnevet.
Csodálatos szimbiózis alakult ki a város és a kollégium között. Ugyan némi szembenállással indult az első fejlődés, mégis a város fűrészmalmokat, tégla- és cserépműhelyeket építtetett a kölcsönös szellemi és gazdasági fejlődés biztosítására, az iskola további bővítésére, fejlesztésére. Mint érdekesség: II. Rákóczi György kezdeményezésére a helyi polgárok nemesi rangra emeltetvén, további békés segítőmunkában fogadhatták el az akadémiai szintű virágzó iskolai életet. Felajánlásként és adományként kezelték egy-egy kiemelt szintű pedellus, osztálytanító és diák étkeztetését, havi penzumának, kenyér, bor és sör fejadagjuknak, valamint a búzadézsmának város általi átvállalását. Megalkották a nemzetközi szintű „pályázati”, külföldi ösztöndíjas egyetemi tanulmányi rendszert, azaz stippendumban részesült diákok brandenburgi, odera-frankfurti vagy oxfordi egyetemeken folytatandó képzését.
Mára a Magyar Örökség Díjával kitüntetett híres, 403 éves erdélyi kollégiumról beszélhetünk. A volt iskolát 2008–2016 között helyi, egyházi uniós pályázati pénzből és legfőképp Magyarország kormányának támogatásából felújíthatták.
Az eszme beérett, a Bethlen fejéből kipattant terv, hogy a Nyugat-Európához mércézett szellemi lemaradást csökkentsék, túlnőtt a fejedelmen. Iskolalelkészekkel bővült programok és lelki foglalkoztatások mellett önképzőkörökkel, cserkészmozgalommal és más cselekedeteikkel közelebb kerülnek Bethlen Gábor szelleméhez.
A mostani szellemi csomag, erkölcsi normák szerinti nevelésben részesülők büszkék lehetnek múltjukra, iskolaalapítóikra, korábbi növendéktársaikra és mai életükre. Keresztény neveltetésükre visszatekint és felnéz az egész szürkülő Európa.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
.jpg)
