Az énekszerző kuruc (2.)

• 2025-05-07 13:00:00

• Szilágyi Mihály

Pálóczi Horváth Ádám – mint említettük – nagy hazafi volt. Bár tudott németül, inkább az angolnyelv-tudásával hivalkodott, hogy azzal is bosszantsa a hazáját bitorló osztrákokat.

A XIX. század eleje több szempontból is jelentős időszaka volt a magyar irodalomnak és zenetörténetnek. Ebben az időben zajlott az úgynevezett nyelvújítás mozgalma, de ekkor kezdődött az a fajta zenei átállás is, amikor a magyar zenei életben igyekeztek előnyben részesíteni a magyar nyelvet. Ekkor indul hódító útjára az operaáriákat imitáló magyar nóta is. Horváth János a nemzeti öntudat formálódásának, vagyis a „nyelvi szempontú irodalmiság” korának nevezte ezt az időszakot.

A nyelvújítás törekvése nem volt ínyére Pálóczinak. Erős nemzetféltése, a magyar nyelv ősi ízének és erejének őrzése felülírt benne minden újítási szándékot. Természetesen – utólag – hozzá kell tennünk, hogy a nyelvújításra égetően szükség volt, mert az osztrákok és többen úgy vélték, a magyar szókincs rendkívül szegényes és alkalmatlan a zökkenőmentes adminisztrációhoz és tudományosság művelésére. A nyelvújítók szándéka pedig az volt, hogy alkalmassá tegyék a magyar nyelvet az osztrák elvárásoknak. Kazinczy Ferenc és az őt követő nyelvújítók elképesztő küzdelmet folytattak, hogy alkalmassá tegyék nyelvünket az akkori modern világ elvárásaihoz. A jó szándék azonban gyakran fura új szavakat eredményezett. Pálóczi egyáltalán nem nézte jó szemmel a mesterkélt átalakítást, és emiatt heves vitákat folytatott Kazinczyval.

A nyelvújítás ellenzői között több híres név megjelent akkoriban, sőt e híres nevek árnyékában napvilágot látott egy paródiairat is, amely az erőltetett nyelvújítást állította pellengérre. Egy bizonyos Mondolat című gúnyirat névtelenül jelent meg. Természetesen voltak gyanúsítottak, közöttük Horváth Ádám is, de ő – és más lehetséges szerzők is – kurucos szemöldök-összevonással tarkított szigorral tagadta, hogy bármi köze is lenne a Mondolathoz. Ez a Mondolat már a címében is hordozza a nyelvújítók fura gondolkodásmódját, mert a mondat és a gondolat összemosásából származik. Ebben a terjedelmes – ugyanakkor nehezen érthető, de annál izgalmasabb olvasmányban – rendkívül érdekes szavak és kifejezések olvashatók. Mindenik csupa furcsaság, és arra igyekszik irányítani a figyelmünket, hogy bizony a nagy igyekezet akár komédiát csinálhat a nyelvünkből.

Csak hogy érezhető legyen a Mondolat figyelmeztetése, vegyünk számba néhány rendkívül érdekes nyelvújítás-paródiát! A kiadvány érdekes helyen jelent meg 1813-ban: „Dicshalom” érezhetően egy élces utalás 

volt a túlzó nyelvújítóknak. A ZAFYR CZENCZYNEK (a betűk felcseréléséből kiolvasható Kazinczy Ferencz neve) ajánlott írás bővelkedik a leleményes ínyencségekben, mint például a „Közönyújjságok”, „hiszelékeny”, „tősérkedni” [sér-tő(s)kedni)], „vértestném”, „Titokirász” kifejezésekben, de ugyanakkor sok körülményes megfogalmazás is rávilágít a nyelvújítás mesterkéltségére. „Ha a' viszontvizitek' unalma közül, vagy a' hangbetüzetbe belé fáradva, Zongorád mellől kertilakdnak kies virúlmánnyára kimozgol: sok hihetőssel reménylem, hogy ezen tudományossan kitisztított Anybeszéletnek olvasása elméd' búgondjait felejtésbejutásra fogja sürgetni.” No, tessék egy ilyen idézettel próbára tenni érettségiző fiataljaink életérettségét és szövegértését, hogy beteljesületje légyen okítónyájunk mitsemtevésének a vádolatjának! Aki fogékony a nyelvújítás ily színes paródiájára, kutakodjon sok sikerrel a világpókháló ágán-bogán, és megtalálja a neki való beszéd-csemegeszeményt!

Érezhető, hogy jogos volt Pálóczi Horváth Ádámnak és társainak a felháborodása a nyelvújítás vadhajtásai ellen. Nyelvünk természetességének féltése szülte az imént említett kiadványt. Levelezett Széchényi Ferenc gróffal, aki támogatta is művészi törekvéseit. Horváth Ádám, látva a nyelvújítók néha fura tevékenységét, egy nyelvművelő társaság létrehozását szorgalmazta. Kitűnő érzékkel látta, hogy melyek a legégetőbb feladatok nyelvünk megújításában: egységes grammatika és helyesírási szótár kiadása. Széchényi gróffal való tanácskozásai során felvetette, hogy a nyelvművelő tudós társaság munkája lenne a nyelvjárások miatti eltérések egységesítése, hogy ne legyen több különböző írásmódja egyetlen szónak. Jónak látta, hogy évente többször összegyűlve tanácskozzon nyelvi ügyben, de ezt az ötletét a gróf ellenezte, nehogy felmerüljön a „conventiculum” (vagyis osztrák szemmel titkos tanácskozó gyűlés) gyanúja, és ebben ő mint támogató részes legyen, ezért inkább a levelezést javasolta a leendő társaságnak. Továbbá 1791-ben a Magyar Kurírban nem volt pozitív fogadtatása Széchényi, Pálóczi és Kazinczy társaságalapító törekvésének, mert mindhárom személy a szabadkőműves páholy tagja volt, és attól tartottak, nehogy ez a társaság megfigyelő csoporttá alakuljon.

Horváth Ádám, rendkívül haladó gondolkodású ember lévén, Magyarországon elsőként emelte fel szavát a női egyenjogúság mellett – tette ezt 1790-ben, amikor már érezhetőek voltak a feszültségek első házasságában. Ki tudja, szószóló lett volna a női egyenjogúság ügyében néhány évvel később, amikor „kibírhatatlan zsarnoki természetű” asszonnyal tette próbára vidám életkedvét?

Szívében, lelkében kurucos magyar volt. Kazinczynak írott levelében vall nemzetféltő viselkedéséről: „Szeretnéd, ha idegen nyelveket tudnék, de ezt az én szerencsétlenségem még eddig meg nem engedte, jóllehet a német nyelv iránt nagyon is érzéketlen vagyok, még most is, mivel nemzetemet felette szeretem, és ezt mutatom öltözetemben is, mert rajtam eddig még idegen öltözet nem volt az egy mellrevalón kívül (de az is csak igen ritkán), és nyárban elvétve kalap.” Tehát igyekezett nemcsak az ősi nyelvet, hanem a viseletet is megőrizni.