Mottó: „A fény mindig utat mutat
annak, ki a mélyben kutat.”
Kedves Olvasók!
Idén június 21-től július 22-ig tartózkodik a Nap a Rák jegyében. Megkezdődött a csillagászati nyár. A nyári napfordulókor, amikor a leghosszabb a nappal, úgy tűnik, hogy a fény legyőzi a sötétséget. A fizikai világunkban ez pont olyan illúzió, mint a többi. A nappal és éjszaka folyamatosan váltogatják egymást, és ez így is van rendjén. Mibennünk is él egy fényes és egy sötét oldal. A világunk polaritása sosem borulhat fel. A fény, a tűz, ha teljes dominanciával bírna, mindent felégetne. Állandó sötétségben is megszűnne az élet. Az éjszaka fontos az emberi szervezet számára, mert ilyenkor zajlanak azok a „javítási”, regenerációs folyamatok, melyek által felkészülünk a nappali feladatainkra. Az okkult kutatók szerint amikor a testünk alszik, a lélek eltávozik időlegesen, és az asztrális világban folytatja tevékenységét.
A Rák-emberekben van meg leginkább a gondoskodás képessége. A belső motor éltető programja, a „szükség legyen rám” elv. Ilyen megélések folyamán működik kifogástalanul, amikor azt érzi, hogy nélkülözhetetlen. Az asztrológia a Rák jegyét a kardinális minőséghez sorolja, melynek fő jellemzője az, hogy pontosan tudja, hogy mit szeretne elérni. A taktikája a kivárás, mely többnyire sikeres. A „mindennek rendelt ideje van” egy olyan alapelv, melyet megkérdőjelezni ostobaság. Nincsenek véletlenek. Ha valaminek be kell következnie, az bekövetkezik. A Rák, kifinomult intuíciójával, megérzéseire hallgatva, a megfelelő időpillanatban indul el a célja eléréséhez vezető úton. A célba érés minden ember számára fontos, és ez leginkább akkor következhet be, ha ösztönösen megérzi vagy megérti azt, hogy mi végre született e világra.
A Rák-energiákkal rendelkező ember a Hold uralma alatt áll, ezért a lelki, érzelmi tényező meghatározza és befolyásolja cselekedeteit és döntéseit. A Hold alapszimbóluma az asszony. Ő az ember társa, szövetségese. Egyértelműen az élet beteljesítésére hivatott. Talán az elkövetkező gondolatmenetem meglepő, de a megértő figyelmükbe ajánlom. Amikor valaki megszületik, vagy kislány vagy kisfiú. A kislány felcseperedik, és a kamaszkor tapasztalatait beépítve nagylánnyá válik. Amikor eléri a nagykorúságot, nőnek vagy hölgynek nevezzük. A legmagasabb női princípium: az asszony. Ehhez viszont meg kell élni a gondoskodást. Ez utóbbi legtermészetesebb megélése az anyaság. Nem könnyű, de szép feladat alárendelni a kis teremtménynek minden időt és energiát. Ez jó esetben is 2-3 éves szolgálat. Önzetlenség. Az egóról való pozitív lemondás. Egy férfi sem tudja átérezni ennek a pár évnek a valós súlyát, lelki megpróbáltatásait. Az asszonyt, az édesanyát a legmélyebb tisztelet és megbecsülés illeti. Hasonló érzelmeket és lelki folyamatokat élnek át azok az édesanyák, akik örökbefogadás által vállalták az anya és gyerek közötti életre szóló kötést. De azok a nők is ezt a princípiumot élik, akik úgynevezett holdi szakmákban vagy szolgálatban tevékenykednek: az ápolónők, óvónők, dadusok, a gyerekvédelmi intézetekben dolgozók.
De szóljunk a másik oldalról is! A kisfiú felcseperedik, átverekszi magát a kamaszkor megpróbáltatásain, nagyfiú lesz, majd férfivé érik. A kiteljesedéshez, a teremtőerő kibontakoztatásához kell a felelősségvállalás. A férfi az apaság beavatási folyamata által válik emberré.
A család minden nemzet fennmaradásának a záloga. Ahol kevés gyermek születik, ahol vészesen fogyásnak indul a népesség, megjelenik a nemzethalál rémképe. A statisztikák, a számok a Nyugat alkonyát vetítik elénk. A fiatalabb, életképesebb népek ha többségbe kerülnek egy társadalomban, ott a fogyatkozó őslakosokra nem vár túl fényes jövő. A valóság az, hogy az elkényelmesedett, jóléti, vágyorientált társadalmak születési rátája a legsiralmasabb. Azt is mondhatnánk, hogy a történelem ismétli önmagát (Egyiptom, Görögország, a Római Birodalom), és szinte minden nagy nyugati világbirodalom (Portugália, Spanyolország, Franciaország, Anglia) megbukott. Németország már azelőtt lefejeződött, mielőtt nagyhatalommá válhatott volna. Csak a két legősibb keleti ország maradt talpon és fejlődik: Kína és India. Talán arrafele a mélyben szunnyadó szellemi energiákat nem sikerült lerombolni. Külső szemlélőként úgy tűnik, hogy a világ helyzete romlik. Konfliktusok, háborúk élednek fel, mint elfeledett vulkánok. Az egyetlen vigaszunk az lehet, hogy a háború után mindig a béke következik.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Véleményeiket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.
