Szerdán volt a nyolcvanadik évfordulója, hogy a világon először atomfegyvert vetettek be. 1945. augusztus 6-án, egy hétfői napon, egy addig aránylag nem sok háborús kárt szenvedett japán ipari nagyváros, Hirosima fölött robbant az első, élesben bevetett atombomba, ezt három nappal később egy újabb atomtámadás követte Nagaszakiban.
A pusztítás mértéke mai szemmel nézve szinte felfoghatatlan volt. A robbanások körzetében szinte minden a földdel vált egyenlővé. A támadások után készült fotó- és filmfelvételek zömét évtizedekre elzárták, pedig a háborút éppen túlélő akkori generáció nem volt érzékeny gyomrúnak mondható, testközelből ismerték a halált és a pusztulást. Az áldozatok pontos számáról ma is csak becslések léteznek, és folynak viták a támadások indokoltságáról is.
Ami felől kevés a kétség, hogy az atomfegyverek bevetése csak az akkori közvetlen háborús célról, azaz Japán kapitulációra kényszerítéséről szólt volna. Akkor már fújtak a hidegháború előszelei, és az új fegyver pusztító hatásának demonstrálásával legalább annyira akarták a szovjeteket megfélemlíteni, mint a japánokat megadásra kényszeríteni. Utóbbiban a hirosimai támadás után két nappal megindult mandzsúriai szovjet támadásnak japán történészek szerint nagyobb szerepe volt, mint az atombombáknak, az előbbit illetően pedig az amerikai atommonopólium még az 1940-es évek végére megszűnt.
A hidegháború hozta magával a fegyverkezési versenyt, a kölcsönös elrettentés jegyében. 1967-re egyes adatok szerint csak az amerikai atomarzenál több mint 31 ezer bombát és egyéb robbanótöltetet számlált. És az eddig nyilvánosságra került információk szerint kétszer is az atomháború küszöbére került a világ, egyszer az 1962-es kubai rakétaválság idején, és egyszer a nyolcvanas évek közepén. Majd a jövő történészei lehet, hogy több ilyen esetre is fényt derítenek.
Manapság kilenc ország rendelkezik atomfegyverekkel, összesen közel tízezer aktív atomtöltettel, de a teljes arzenál ennél nagyobb. Ez többszörösen is elég lenne a földi élet teljes kipusztításához. És fenyegetés ma, évtizedekkel a hidegháború után is létezik, mert az ukrajnai proxyháborúban a nyugatiak a legtöbb atomfegyvert birtokló orosz mackó bajszát rángatják, és az idei indiai–pakisztáni összecsapás is két regionális atomhatalom között zajlott le. És ugyanitt említhető, hogy az atomfegyver birtoklására törekvő tizedik ország ilyetén kapacitását az idén rombolták le. Hogy mennyire, az attól függ, kinek a narratíváját tekintjük hitelesnek, de reméljük, hogy nagyon. Mert már annyi atomfegyver is túl sok egy ilyen kis bolygónak, amennyi ma van betárazva, használatra készen. Ha nem hagyjuk kiveszni az emlékezetből a nyolcvan évvel ezelőtti borzalmakat, talán észnél lehet tartani az atomfegyverek indítókulcsai felett őrködő döntéshozókat, mielőtt elszabadul a pokol.
