2025. október 23., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kiss Székely Zoltán

Levelet kéne írnom neked arról,

ahogy az ősz a lelkemben barangol,

és olyan némára festi a tájat,

mintha fénye lenne a hallgatásnak.

A nap egyre messzebb egekről éget,

az árnyékok már mindent körbeérnek,

a hideg nő: átfúj csenden, kabáton.

Ablakom, ajtóm, álmaim bezárom,


és bentről, ahol semmi sem alázhat,

nézem a magukat égető fákat.

Parazsak hullnak, s mégis mintha könnyek

áztatnák el a horzsolt arcú földet.

A szél hirtelen lázad. Dönti, tépi

a világot mindenütt, ahol éri,

mintha büntetné, mert lemond magáról.

Idebentről minden annyira távol


történik, mintha nem is élet lenne,

s mégis a halál foganna meg benne.

Ahogy átnézek a letarolt kerten,

érzem, hogy vádol, amit kint feledtem,

a hulló levél üres szeme vádol,

mert nem emelem égre föl a sárból,

vádol a fa, mert lombjával nem égek,

vádolnak szélbe rekedt messzeségek,


és már nem írhatok levelet arról,

ahogy az ősz lelkemből elbarangol,

mert kirabolt. De olvasd el, ha érted

hómezők lapjain az ürességet.


Gál Éva Emese Levelével indulok neki október utolsó hetének.


Somostető – Parazsak hullnak, mintha könnyek áztatnák a horzsolt arcú földet



Október 24-én kezdődik a skorpió hava. Vége a föld termékeny periódusának, halált susog az őszi szél, vigasztalanul esik, a szürke ég, a feketülő táj gyászol. Ez a holtak hava. Nem csoda, hogy összegyűlnek az orvosszentek jeles napjai a hónap közeledtével, s Ráfael, a haldoklók vigasztalója áll a Skorpió ajtajában, az év betegágyánál. Ám a természet halála nem végleges. E halál tetszhalál csupán, téli álom, magzati állapot. A mag földbe temetése új termést, újjászületést ígér. Ez a vigasztaló gondolat hatja át a hónap szimbólumvilágát.


A fiútól egyszer megkérdezte az őszi este:

– Miért mondtad meg a leánynak, akit szeretsz, hogy nem tudsz nélküle élni?

A fiú azt felelte:

– Mert úgy érzem, hogy nem tudok nélküle élni.

Az őszi este tovább kérdezte:

– Miért mondtad a leánynak, hogy kívánod a csókját?

A fiú felelte:

– Mert kívánom a csókját.

Az őszi este elfeketedett és éjszakává vált. Szétterjedt benne a sötétség. Mindent elfödött.

Akkor a fiú azt kérdezte az őszi éjszakától:

– Lehet-e szent az a szerelem, amelyet alakoskodással kell megfakasztani?

Az őszi éjszaka azt felelte:

– Nem lehet.

A fiú tovább kérdezte:

– Lelkek találkozása-e az a szerelem, ahol a lelkek elfödik egymás elől legőszintébb vágyaikat?

Az éjszaka azt felelte:

– Nem az.

És lassan hajnallá derengett. Árnyakat nevelt félénken fölsugárzó fényességből. Az ég aljára fénycsíkokat rajzolt.

Akkor a hajnal megkérdezte:

– Akarod-e, hogy égjen, perzseljen az ajka, amikor az ajkadhoz ér?

A fiú azt felelte:

– Akarom.

A hajnal tovább kérdezte:

– Akarod-e, hogy mindig jobban szeressen?

A fiú felelte:

– Akarom.

És várta a Napot, hogy valamit megkérdezzen tőle. Várta a fölemelkedő Fényt, a világosságot, hogy valamit megtudjon tőle. És amikor a Nap elugrott a látóhatár széléről, megkérdezte:

– A lelke-e vagy a csókja?

A nap mögött fölzúgott a hajnal:

– A csókja!

A hajnal mögött fölzúgott az éjszaka:

– A lelke!

De a Nap semmit sem felelt. A Nap nem tudott válaszolni a fiúnak. Az őszi Nap.


A könyveim között kutakodva került elém az 1901. október 24-én született Balázs Ferenc író, költő, unitárius papnak az 1973-ban a bukaresti Kriterion Könyvkiadónál megjelent kis könyvecskéje, a Mesék, a világ egyik legnagyszerűbb könyve. Benne az ajánlás egy lánynak: Ezeket a meséket sok boldogsággal és sok fájdalommal írtam. A magam boldogságából és a magam fájdalmából. De mind neked írtam ezeket a meséket. Köztük Az őszi nap meséjét.

Október 25. a nyári időszámítás vége. Az október utolsó szombatjáról vasárnapra virradó éjszaka, idén 25-ről 26-ra virradólag, a hivatalos időszámítás visszatér a normális mederbe. Az egykor praktikusnak tetsző ötlet mára már nyűg. Rég meg kellett volna szabadulni tőle…

Október 26. Dömötör napja. Dömötör a keleti egyháznak kedvelt szentje. Tiszteletének hazai terjedését az is elősegítette, hogy a későbbi magyar föld szülöttje.

Dicsőséges Szent Dömötör mártír – írja az Érdy-kódex – támada ezen Magyarországból, Szerémségnek tartományából…

Ábrázolásaiból az esztergomi Keresztény Múzeum (1490) mellett csak Zsidve templomának egyik táblaképe (1508) maradt ránk. Ez utóbbi Dömötör vértanúságát ábrázolja.

A Dömötör kedvelt keresztnév volt évszázadokon át, főleg a székely katolikus nép körében. A moldvai csángóság névkultuszát már az ortodoxia közelsége is magyarázza. Íme néhány családnév alak: Dömötör, Demeter, Döme, Deme, Demse.

A Szent Korona bizánci részének összetartozó két zománcképén György és Dömötör látható. Alakjuk a barbárokkal vívandó harcokban az ő mennyei közbenjárásukat jelképezi.

Nem tudunk rá feleletet adni, hogyan, mikor lett Dömötör a hazai juhászok védőszentjévé. A Dömötör napjához kapcsolódó juhászmulatságokat, elszámolásokat, amelyekből a szakrális mozzanatok már egészen kihullottak, Szabadfalvi József foglalta össze.


Szent Anna tó – Az ősz olyan némára festi a tájat, mintha fénye lenne a hallgatásnak



2015 óta október utolsó vasárnapja a székely autonómia napja. Erdély-szerte és a Kárpát-medence számos pontján fellobbannak a székely önrendelkezés őrtüzei. Európában nemzeti, nyelvi, kulturális szigetek léteznek, amelyeket a történelem hozott létre. Ezeket is Európa népei lakják. Legyenek ezek a lángok a béke és a szabadság lángjai!

Október 28. október harmadik, skorpió havának első dekádjába két apostol is jutott. Simon és Júdás Tádé. Perzsiában haltak vértanúhalált. Simont kettéfűrészelték. Ennek megfelelően fűrész az attribútuma. Ezért a favágók tisztelik védőszentjükként. Mivel október végén, a falevelek lehulltával kezdődik a favágó idény, belátható, ha az erdő munkásai az ekkor ünnepelt szentektől kérték az áldást. Elválaszthatatlan társa Thaddeus, ami héberül bátor szívűt, merészt jelent. Ő a vesztett ügyek patrónusa. Még ma is él itt-ott a mondás, miszerint Simon-Júda hóval tömi be a szádat!, habár az október végi hóhullás az éghajlat-felmelegedés eredményeként egyre ritkábbá vált a Kárpát-medencében.

Október 30-án, 1820-ban született Erzsébetvárosban az örmény Markovics Jakab földrajztudós. A marosvásárhelyi gimnáziumban tanított 1843-tól, de a szabadságharc után megfosztották állásától. Később az erzsébetvárosi örmény algimnázium igazgatója, 1887-ben vonult nyugdíjba. 1848-ban jelent meg a Mértani földrajz elemei című munkája, mely a magyar szakkifejezések szempontjából is fontos alkotás.


Néhai orvos Doctor Szotyori Josefnek pora nyugszik e' sirban, ki születeti 1767-ben N. Enyeden, tanult ugyan ott és Bécsben. Orvoskodott M. Vásárhelyt 32 évig, hol meg is holt 1833-ban. Nem csak mint orvos tüntette ki magát tudományával s szenvedőket ápoló munkásságával, hanem a' házassági, atyafi, baráti szeretetnek 's közjó eránti buzgóságnak is szép példája volt. Kétség kívül örök állandóságú emléke van néki ön tetteiből készítve az Isten 's emberiség előtt.


E sírfelírat a marosvásárhelyi református temetőben található, rajta botra tekeredő kígyó. Szotyori József Marosvásárhely egyik alapítója volt a marosvásárhelyi kórháznak. 1826-ban elsőként alkalmazta a városban a himlő elleni oltást. Tagja volt az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságnak is. 1833 október 30-án bekövetkezett halála előtt vagyonát jótékony célokra hagyományozta: a házát két diák taníttatásának költségeire, könyvtárát és műszereit a református kollégiumnak. Ugyanebben az évben jelent meg utolsó műve is: A marosvásárhelyi országos polgári gyógyintézet eredetének és fölállításának rövid és igaz története.

Október végi sétámat Horváth Istvánnak a Jóbarátban 1968-ban megjelent Őszvégi napok című versével fejezem be.


Hull a cseresznyelevél pirosan.

A fény megdermed, fázón nem moccan.

Deres pókhálón a csend hegedül.

Kint nem hallható. Bennem sír, belül.


Iringó vágtat át a legelőn.

Nyomán tavaszra magva, sarja van.

Vajha nekem is lenne ily erőm.

Holtom után is tartani magam.


A nap kurta, az árnyék óriás.

Az éj növeszti nappali fiát.

Fenn a nagy égen csillagszemeknek

szállnak ékben a síró vadlibák.


A bérc ragyog a szürke köd felett.

A köd kotorja alant a telet.

De ha kikölti, kerengő pelyhe

előbb fenn a bérc ormára száll le.


Varjú repül felettem, rekedt hangját

belevési a szürke égbe.

Árnya áthúz szivemen, mintha

őszöm kihűlő, hunyó üszke égne.


Találkozzunk majd novemberben, kívánom.

Maradok kiváló tisztelettel.


Kelt 2025-ben, a skorpió havának első napján.


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató