Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2025-10-23 13:00:00
Gyergyószárhegy egyházközséget először 1494-ben említették a korabeli dokumentumok. 1566-ban Zarhegij néven fordult elő, 1576-ban Szárhegy, 1602-ben Zar Hegj, 1674-ben Sáárhegy néven szerepelt. A falu első temploma 1235-ben épült, a hagyomány szerint, a Bányának nevezett helyen, ahol régen márványt bányásztak. A mai templom ősének építkezési idejét ugyancsak a 13. századra tette Van Gondys egyetemi tanár, aki megállapítását a Domus Historiában található bejegyzésre alapozta. A 15. században a korai Árpádkori templom helyébe gótikus templomot építettek. A templom déli oldalán kőbe vésve az 1400-as évszám olvasható, amely valószínűleg az átépítés dátumát jelzi. A gyergyószárhegyi római katolikus templom a romantika és a késő gótika egyik szép emléke. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemlék erődtemplomként szerepel.
Gyergyószárhegynek már a középkorban temploma volt, ugyanis 1494‐ben Lázár Miklós VI. Sándor pápától búcsút eszközöl ki a szárhegyi templom javára. Ha megállja a helyét a következtetés, hogy a Gyergyó néven szereplő befizetések a pápai tizedjegyzékben három plébánia részéről történtek, akkor Szárhegy ezek egyike. Ettől függetlenül is bizonyos, hogy abban a korban a plébániatemplom már létezett.
Ezzel összhangban a helyi hagyomány a templom keletkezési idejéről az 1235‐ös dátumot őrzi. Az egy darab kőből készült keresztelőkút faragása hasonlít a Csíkban készült faragott tornácoszlopok középső részéhez. Az árpádkori templom a 15. században részben vagy egészben helyét a gótikus templomnak adja át, pontosabban 1400‐ban, amely átalakulás dátumát a templom déli oldalán kőbe vésve örökítették meg, ez most másodlagos elhelyezésben látható.
A torony építési dátumát szintén feljegyzés őrzi: 1488. A további építkezésekkel lehet kapcsolatos az 1494-es búcsúengedmény is.
Ebből a korból ma is áll a szentély, poligon záródással. Fel lehet ismerni a hajdani „csúcsíves alakításának kitördelt díszművészetét” – ahogy Orbán Balázs jellemzi. Ezt a kort idézi a torony alatti két csúcsíves ajtókeret is.
Megmaradt a szentély hálóboltozatának nyoma is. Rados szerint a szentély boltozata azonos volt a szegedi ferences templom mennyezetével.
A sekrestye régi padlásán különös faldísz látható: futó kutya, mely szintén középkori.
Az 1590‐es tűzvész pusztításait megörökíti a krónika, ekkor esnek áldozatul a templom oltárai. A templom hajóját 1729‐ben lebontják, meghagyva a szentélyt és a tornyot, és a következő évben tágasabbat építenek helyette, oldalkápolnákkal bővítve. Ugyanekkor magasítják a tornyot is.
1488‐ban épült a torony, amelynek dátuma szintén bevésve látható. 1492‐ben Lázár Miklós búcsút eszközölt ki VI. Sándor pápától a szárhegyi templom javára. Abból a korból származik a torony alatt lévő két csúcsíves ajtókeret, a poligon záródású szentély, ugyanazt a kort idézik a szentély hálóboltozatának maradványai. 1729‐ben a templomot újjáépítették, csak a szentély és a torony maradt meg az egykori műemlékből. 1730‐ban oldalkápolnával egészítették ki, ugyanakkor a tornyot is magasították. 1783‐ban Fogarassy György gyergyószentmiklósi építőmester vezetésével a templomon egy nagyobb átalakítást hajtottak végre. A templom nagyobbik harangját gróf Lázár István készíttette, amelyet sajnos 1944‐ben ágyúöntésre használtak fel.
Az épület három, jól elkülöníthető részből áll: a szentélyből, a főhajóból és a toronyból. A templomot magas kőfal veszi körül.
A szentély belsejében található a főoltár. Ez egy szoborrendszerből áll, melynek közepén Mária látható, karján a kis Jézussal. Lábánál a szentségtartó két oldalán pedig két szent szobra foglal helyet.
Fölötte egy kép, mely Máriát ábrázolja, ahogy a mennyben, nagy fényességben angyalok között áll. E kép két oldalán egy‐egy angyal látható. És végül mindezek fölött a keresztre feszített Jézus. A főoltár előtt foglal helyet a miséző oltár. A szentélybe nyílik a sekrestye ajtaja, ezzel szemben pedig a kazánház ajtaja. Ezeket elrejti egy nagy boltív, mely egyben elválasztja a szentélyt a főhajótól. Ezen az alábbi felirat olvasható: „Hozzád fohászkodunk áldott Védasszonyunk”. Ezenkívül egy kis lépcső is elkülöníti e két részt. Régen áldoztató rács volt a lépcsőn, amit már lebontottak.
A főhajóban a boltív két lábánál két mellékoltárt találunk. A jobb oldali falon két gótikus ablakon keresztül árad be a fény a főhajóba. A főhajó közepéből nyílik kétfelé két kis mellékhajó. Az egyikben a gyóntatószék, a másikban egy oltár foglal helyet.
A mellékhajók fölött két freskót találunk. A bal oldali egy parasztcsaládot ábrázol, amint a családfő és a nagyobb fiú hazaér a mezőről. A felesége és a leánya kenyeret sütnek, a kisebbik fiú játszik. Eközben a Szent Család néz le rájuk. Alatta egy felirat: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”.
A jobb oldalin a Szűzanya mennybéli megkoronázását láthatjuk. Alatta a felirat: „Ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék”. A mennyezet két oldalán három‐három kép található. A bal oldalon: 1. a húsvéti bárány kiontja vérét érettünk; 2. egy vázából két galamb eszik, amelyből kereszt nő ki; 3. egy kehely előtt ivó szarvas. A jobb oldalon: 1. a Melkizedek áldozata; 2. a kenyérszaporítás; 3. a vérével fiókáit tápláló pelikán. A főhajó végében található a kórus, ezen pedig az orgona.
A toronyban három harang van: egy nagy, egy közepes és egy kicsi. Ma már motorral működtetik őket, de a haranglábban látható kötelek a valamikori kézzel való harangozást bizonyítják. A
harangoknál hatalmas ablakok tátonganak. Ezek fölött mind a négy oldalon órák vannak, de sajnos egyik sem működik, pedig az óraszerkezet még megvan. A torony fémlemezzel van födve. Ezen a födélen található az úgynevezett ,,nyolcablak”. Idáig lehet följutni a toronyba az eléggé ingatag faállványzaton. És persze a legtetején: a kereszt.
Amint azt már jeleztük, a templom szentélye poligon záródású, amelyen felismerhető a hajdani csúcsíves kialakítás kitördelt díszítése. A gótikus korból való a torony alatti két csúcsíves ajtókeret. Ugyanakkor a szentély hálóboltozatának nyoma is látható. A templomban található egy 13. századi homokkőből készült keresztelőkút darabja, amelyet a bukaresti Történelmi Múzeumban állítottak ki.
Az altemplomban a Lázár család tagjai vannak eltemetve. A templom előtt értékes kőkeresztek találhatók, a legrégebbi az 1660‐as évekből származik.
Az Olt bal partján emelkedő Bánya-hegy vagy Szármány-tető jellegzetes képződménye a fennsíknak. Jellegzetes és meghatározó, hiszen rejtett altalaja székely magyar kincset, márványbányát, míg a felszíne Orbán Balázs szerint „imolát”, azaz imádkozó szent helyet bújtat. Ugye, így rögtön felértékelődik Bethlen Gáborunkhoz köthető híres kultúrtörténeti kincsünk, a várkastélyt szegélyező „imadomb” messzi földekre tündöklő temploma és kápolnája.
A 17. század közepe óta fellelhető kereskedő és bőrfeldolgozó kézműves örmények adakozásai gyarapították Székelyföld és Erdély gazdaságát, kultúráját, sokszínűségét. A Csiki Lapok 1901. február 6-i számában tisztességteljesen megemlíti a templom vitrálablakában is fellelhető patrónus, Vákár László nevét, aki, idézzük: „…a zárdatemplom javítása és a szerzetes ház iránt táplált többszöri jóindulatát tanúsította, amely tevékenységéért megérdemlett…” kinevezését vehette át.
Ez a gazdag örmény katolikus kereskedő segítőkész tevékenységéért a szerzetesek testvériségének tiszteletbeli tagságába választásával egy időben a „konfráter” tisztségének kitüntetését is megkapta. Közéleti tevékenységét emelte, hogy rá egy évre a gyergyószentmiklósi Hitelintézet Részvénytársaság igazgatótanácsának tagjai közé választották.
Ilyen nemes lelkű, gondos egyház- és hazafiaknak köszönhetően maradhatott fenn sok kolostor, többszáz templom, kúria és kastély, paraszt és népi műemlék a mi kis Erdélyországunkban.
Sajnos, máig sok fellelhető kultúrkincsünk megmentőjének neve az ismeretlenség távoli történelmében veszett el, viszont a ránk maradt nevekre legyünk büszkék.
Ők nemzetünk tárgyi és szellemi értékmentésének büszke és halhatatlan katonái.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek, a segítségért dr. Kálmán Attila tanár történésznek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek. Összeállításunkat szakembereink hozzászólásával – befejező részként – még kiegészítjük.