A bonyhai kastélynap vonzereje

Perzselő napot jeleztek a meteorológusok 30 fok fölötti hőmérséklettel, olyan hőséget, amiben nem szívesen időzik az ember. Ilyenkor azt ajánlják, hogy ha lehet, idősek, krónikus betegek ne tartózkodjanak a szabadban. Mégis vannak kivételek, amikor a tikkasztó hőséget egy kastélypark terebélyes fái alatt ki lehet bírni, amikor a közösségi élmény ereje túlmutat a hőségriadókon. A bonyhai kastélynap ilyen, ahová az Erdélyi Egyházkerület minden szegletéből érkeztek asszonyok, családok közel kétezren, hogy közös ünnepen, közös imában és úrvacsoraosztáson vegyenek részt. A július 5-én, szombaton tartott 9. kastélynapon dr. Kolumbán Vilmos József püspök hirdette az igét, és nyolc asztalnál szolgáltatták ki az úrvacsorát. 

Zászlós felvonulás 

A regisztrált résztvevők a bejáratnál átvehették a „műsorfüzetet” a kastélynap mottójával: Légy hű mindhalálig, és néked adom az élet koronáját. Szünet nélkül érkeztek a csoportok. Kezdésre megtelt a kastélypark. Az árnyékos helyeken levő padok, székek voltak a kelendők, hiszen a napon nem sokat lehetett üldögélni. Sokan ülőalkalmatosságot hoztak magukkal, mert tudták, a szervezők nem biztosíthatnak mindenkinek ülőhelyet.

A hagyományhoz híven a rendezvény zászlós felvonulással vette kezdetét. Minden szem és minden telefonkamera a menetre fókuszált, aminek indulását a csávási fúvószenekar jelezte. Ők jöttek elöl, majd az egyházi elöljárók és a nőszövetségi képviselők érkeztek a színes zászlókkal. Ez a momentum mindig jelentőségteljes az összesereglett nőszövetségek számára. 

A színpadról Dénes Előd tiszteletes úr vezényletével felcsendült a sepsiszentgyörgyi vártemplom kórusának szépen szóló éneke Hajdú Lóránd kántor kíséretében, ami igazán jó felvezetője volt a prédikációnak. 

„Ahol nőszövetség van, ott élet van”

Dr. Kolumbán Vilmos József püspök üzenetét a Jelenések könyvének 2. fejezetében olvasható 8–11. versekre építette: – Nekünk, Krisztus követőinek, reformátusoknak, dolgunk van itt e földön. Példaképekre emlékezünk, azokra a nőkre, asszonyokra, akik hitükkel, kitartásukkal, fáradhatatlan munkájukkal összefogták a családot, gyülekezetet, s ha kellett, a nemzetet is. Emlékezünk Sárára, aki nemcsak felesége, hanem méltó társa volt Ábrahámnak, Debórára, aki bíróként és prófétaként vezette a választott népet a harcban. Emlékezünk Eszterre, a zsidó királynéra, aki önfeláldozóan mentette meg népét a veszedelemtől és a kipusztulástól. Tisztelettel adózunk Jézus anyjának, Máriának, Keresztelő János anyjának, Erzsébetnek, Mártának és Máriának, megannyi nőnek az Újszövetségből, akik imádságos lelkülettel tették a dolgukat, és a Megváltó szavában bízva hirdették a feltámadás evangéliumát. A magyar történelem és az egyház története is tele van olyan nőkkel, akik, ha kellett, várat védtek, országot, birtokot irányítottak, egy-egy közösség élére állottak, iskolát alapítottak, imádságos könyvet írtak, végezték a mindennapi munkát, amelyre elhivatottak voltak. Megemlékezünk Árva Bethlen Katáról, Zrínyi Ilonáról, Lorántffy Zsuzsannáról s ugyanúgy a sok névtelen nőről, akik összefogják a családot, ott állnak a gyermekeik mellett, s a gyülekezetben is munkát vállalnak – fogalmazott az igehirdető, aki az Erdélyi Egyházkerület Nőszövetségének 1928. évi megalakulását is felelevenítette. 

– A mozgalom elindításakor csak Kolozsváron 400 nő jelentkezett, a következő években már 20 ezer nő végezte a nőszövetségi munkát. Nemcsak imádkozni gyűltek össze, hanem tettek is azért, hogy a gyülekezetben minden rendben legyen. Pénzt gyűjtöttek, hogy a szegény sorsú gyermekeket tudják támogatni, ösztöndíjakat hoztak létre, és ugyanúgy kétkezi munkával teremtették meg a nőszövetség saját pénzforrását. Tudjuk, ahol nőszövetség van, ott élet van. Ahol nincs nőszövetség, ott az élet csak nyomokban lelhető fel. Feladataik vannak, ott kell állni a család, a gyülekezeti közösségek, a nemzet mellett – mondta. 

A nők munkájának különösen nagy jelentősége van ebben a kaotikus világban, a szomszédban háború dúl, az áldozatok számát felbecsülni sem lehet, s nagy a veszély, hogy ez a háború tovább terjed, véget vetve a 80 éves békének. Gazdasági válság közeleg, megszorítások jönnek, meg kell fizetni az ország eddigi túlköltekezését. Tehetetlenek vagyunk, nem mi költöttük el a pénzt, de rajtunk kérik számon. Külföldön naponta történnek alattomos támadások, az áldozatok tehetetlenek. Ilyen lett a világ, tele ismeretlennel és félelemmel, kiszámíthatatlan, váratlan fordulatokkal. Ilyenkor felértékelődik a közösség ereje. 

Az igében szereplő Szmirnai gyülekezet közösség volt kitartásban és hitben, s bár belső és külső viszályok tépték az egységét, úgy is helyt kellett állniuk. Akárcsak nekünk. 

– A múlt nem szép, a jövő nem rózsás, de Istennek gondja van arra, hogy az övéit megtartsa. A legszebb biztatás, ami elhangzik az igében: Légy hű mindhalálig, és néked adom az élet koronáját! A hűség a kitartásról szól, ami a legfőbb erejét adja egy-egy közösségnek. Amit senki el nem vehet. Kérdés, hogy tudunk-e hűségesek lenni kultúránkhoz, anyanyelvünkhöz, egyházunkhoz, hagyományunkhoz, s tovább adjuk-e ezeket az értékeket a gyermekeinknek – vetette fel a püspök, aki arra biztatta a nőszövetségeket, hogy továbbra is ugyanazt az áldozatos munkát végezzék, amit az elmúlt száz év alatt. 

Az istentisztelet liturgiai részét Lukács Margit, az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének alelnöke, az úrvacsorai szolgálatot pedig Fehérvári Bálint bonyhai lelkipásztor végezte. 

Közös úrvacsora és színes programok

A rendezvény megható pillanata a közös úrvacsora volt, ahol kétezer református vette magához Krisztus testét és vérét. Nyolc megterített asztal várta a híveket, és 24 lelkész osztotta az úrvacsorát, köztük Kolumbán Vilmos József püspök és Kató Béla emeritus püspök is. 

A kastélynapra idén is színes program készült, fellépett az erdővidéki református egyesített kórus, a Tűzvarázs együttes és a nyárádszeredai Kicsinyek gyermekkórus, a szászcsávási vegyes kar és a Sola Fide ifjúsági zenekar, a harasztkeréki Mécses ifjúsági zenekar és a zsoboki Ige-sziget ifjúsági keresztyén együttes. Zenétől volt hangos a kastélypark. A kastély mögötti amfiteátrumban dr. Ősz Előd tartott előadást a református egyház világi szolgálattevőiről. Volt zsoltáréneklés, imaösvény, így mindenki megtalálhatta azt a programot, ami a szívéhez közel áll. 

A köszöntések rendjén dr. Tőkés Tünde Erzsébet köszönetet mondott mindazoknak, akik megtisztelték a rendezvényt, és hosszú utat tettek meg, hogy részt vehessenek a kastélynapon. Köszönet járt azoknak is, akik sokat dolgoztak azért, hogy a kastélynapra minden a helyére kerüljön. 

 A rendezvény műsorvezetője Tóth Anna lelkipásztor, a Diakónia  Keresztyén Alapítvány Sepsiszentgyörgyi Fiókjának vezetője volt. 

Aki tehette, meglátogatta a szépen felújított Bethlen-kastélyt. 

– Mi lesz az épület további sorsa? – tettük fel a kérdést Kolumbán Vilmos József püspöknek, aki elmondta, jelenleg nincs működtetője a kastélynak, de felügyeletet biztosítanak neki. A működtetést rendezni kell, egy olyan vállalkozót kell találni, aki működtetni tudja. Meg kell találni a módját, hogy a gazdasági megfontolás és a közösségépítés hogyan tud egymásra találni ebben a történetben. Most folynak a tárgyalások egy vállalkozóval, aki fantáziát lát benne, és remélhetőleg megvalósul az együttműködés – mondta a püspök.

Gyerekek a Zsibongóban 

A kastélynap legfiatalabb résztvevőiről sem feledkeztek meg a szervezők, a kastély előtt egész nap a Zsibongó várta a gyerekeket több foglalkozással, gyöngyfűzéssel, rajzolással, olvasással. De volt könyv- és ajándéktárgyakat árusító stand is, és ott voltak a zsoboki kürtőskalácsosok, akiknek nem volt könnyű dolguk helytállni a parázs közelében. Aki kiállta a sort, igazán finom kalácsot falatozhatott. 

Szép volt, felemelő volt, a református összetartozás újabb közösségi élménye volt!